Miért nem keresnek a barátok, rokonok, munkatársak? Ti keresnétek őket?

mondjuk attól függ hogy szépen megkérted őket vagy kijelentetted hogy téged senki se zavarjon, nem főzöl egy kv-t se senkinek.

mert ha utóbbi, akkor menne hozzád a nyavalya.

én múlt héten szültem, minden nap jön valaki. nem sokra, csak egy 20-40 percre :) addig lezuhanyozok vagy játszok a naggyal :) lakással sincs semmi gond, eszik-alszik a baba (még), simán elmosom azt a 2 tányért.

nem értem hogy zárhattad ki a gyereked első 1,5 hónapjából a nagyszülőket! minden nap változnak, egy hatalmas csoda, szerintem joggal lehet tüske a szívükbe, én se szívesen mennék hozzád ha mondjuk a tesóm lennél. magad akarsz lenni, akkor legyél, de akkor ne sírj ha már unatkozol!

na most ajánlom a kedves válaszadóknak, olvassák el ezt a kérdést, és legfőképp a válaszokat:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szules..

amikor kifejtettem, hogy nem normális ez a hozzáállás, még én lettem lepontozva.

Kérdező, te meg ne csodálkozz, edd meg amit főztél.

Én annyiból középutas voltam, hogy a nem szűk rokonságba tartozók eleve, maguktól tartották a 6 hetet, viszont telefonon, neten kommunikáltunk.Barátnőim például küldtek egy sms-t a szülés napján, hogy gratulálnak és amikor úgy érzem magam, hívjam őket, ők nem zavarnak addig hívással sem.

A szülést eléggé megszívtam, így a fenti tapintat jól is jött, mert egy napig nem is voltam igazán magamnál, másnap reggel voltam olyan állapotban, hogy egy normális beszélgetésre alkalmas legyek.

Nagyszülőkkel pedig megbeszéltük, hogy szívesen látjuk őket, de ha fáadtnak érzem magam,akkor szólok és nincs sértődés, távoznak.

Ahogy említettem, eléggé ráfaragtam a szülésre, hetekig rokkant voltam. A lakás úszott, de letojtam, illetve ott volt a férjem is két egészséges kézzel. A nagyszülők segítsége nagyon jól jött, engem az ágyból is úgy kellett kisegíteni, majd a mosdóig támogatni, önellátás sem ment.

Simán el tudok képzelni egy ilyen párbeszédet az anyukád meg egy ismerőse között:

-Hallottam megszületett az unoka. Gratulálok!

-Köszönöm!

-És hogy néz ki, szép baba?

-Nem tudom még nem láttam, a lányom nem engedi hogy meglátogassam.

Sajnálom szegény szüleidet hogy nem láthatták az unokájuk első heteit.

Én mindenkivel kommunikáltam (telefonon, neten), akivel akartam. Két hetes korában be is kellett mennem a munkahelyemre (változtattak a szerződésemen), így látták is a gyereket. A barátaimmal meg ugye tartottuk a kapcsolatot, és hamar tudtunk találkozni is. Bár hozzáteszem, mi inkább menősek vagyunk, mint fogadósak, így lehet, hogy könnyebb egy parkba vagy kávézóba szervezni programot, mint hogy átjöjjön valaki hozzánk, mert az egy fél nap. Persze nem egy fél nap, de úgy gondol rá az ember.:)

Egyébként akiknek én nem írtam, azok a baba 2 hónapos korában találtak rám ismét, azt mondták, ennyit "illett várni":)

Mindkét gyermekem születésére bejöttek a nagyszülők. Nem tolongtak a szülőszobán, kint várakoztak illedelmesen, megvárták, amíg megszopiztattam a babáimat /legalább 2 órát együtt pihegtünk szülés után/, szval simán kivárták a kétórás pihit, és akkor bejöttek: fantasztikus volt! Aztán anyukám és anyósom felválta segítettek, nagyon hálás voltam Nekik. Jól esett a társaság, nem éreztem azt az őrült bizonytalanságot, amit az elsőbabás szülők éreznek.

Nagyon gázul viselkedtél! A szüleidről, a gyermeked nagyszüleiről van szó. Ideális esetben ti utánatok ők lesznek a gyermeked életében a legfontosabb szereplők még egy jó ideig.

Az én gyermekeim és anyukám pl. össze vannak nőve. Pedig nagyon kevésszer hagytam bármilyen indokkal anyukámra. Itthon vagyok, nem kell felügyelet. Mégis anyukám utánunk /a szülők után/ az első ember a gyermekeim számára.

Nagyon önző voltál. Felfoghatatlan számomra ez a hozzáállás.

Ja, és a vendégeskedésről és a látogatók körbeugrálásáról: a kislànyom születésekor a fiam 2 éves volt, a férjem és Ő vártak haza minket a kórházból. Anyukámék, a bátyámék es anyósomék nálunk voltak /tudtam Róluk, természetesnek vettem, hogy várják haza a pici lányunkat/. A férjem kétfogásos ebédet készített, és fényesre suvickolták az egész lakást a fiunkkal. Egy pillanatig nem nekem kellett a vendégek körül ugrálnom. Normális házasságban ez így megy.