Tényleg ennyire nagy változás a gyerekvállalás? Ennyire nincs idő vagy alkalom dolgokra a baba után?

Nagyon ügyes vagy, büszke lehetsz rá.

Gondolod, ha más nem bírja így a nyomást, akkor szidalmazni kell?

Egy igazi társ pedig nem hagyja el a családját átmeneti szexhiány miatt. Ha mégis, akkor ott nem ez volt a fő probléma.

Nálunk is úgy volt nagyrészt, mint, ahogyan a 3-as válaszoló leírta.

6-os és 10-es válaszoló kifejtenéd kicsit, neked hogyan zajlik egy napod az energiabombáddal?

gyerekfüggő szerintem.

az én babám (most már gyermekem hisz 2 éves) egy álom baba volt és most is nagyon jó kislány...dackorszaknak még nyoma sincs persze ez még változhat...

de mindent az ég adta világon meg tudok mellette csinálni: tanfolyamra járok, barátnőkhöz átmegyek vele együtt, kertészkedem, főzök, ő meg mint egy kisangyal eljátszik ha nem tudok épp vele lenni...

az éjszakát éppen nem aludta végig 1,5 éves koráig, de hamar visszaaludt mindig, sosem kellett órákig ringatni vagy ilyesmi.

ugyanakkor van olyan barátnőm aki igény szerint szoptat meg sokkal inkább "odateszi magát" a gyermeke mellé, na ő 2 éve egy lecsót sem tud megfőzni tényleg annyira nincs ideje...hisztisebb is a gyermeke.

én egy jó tanácsot adhatok: törekedj arra szoktatni hogy minél többet legyen el egyedül. még így is a napodnak több mint felét le fogja foglalni de így azért nem érzed majd magad sem kifacsarva, sem elhanyagolva...és lehet hogy minden erőfeszítés ellenére sem lesz el egyedül, mert sajnos van úgy, hogy egy baba nagyon ragaszkodó és egyszerűen nem lehet másra hagyni mert nincs el mással, sem egyedül, de akkor is ez az egész 2-3 év, és utána oviba megy, és abszolút elfelejted a kezdeti nehézségeket és csak az öröm marad amit a család tud adni :)

Ez nagyban függ a gyerektől is, hogy milyet dob a gép.

Az én lányom születésétől fogva egy nyugis, eszik-alszik baba. Nem volt hasfájós, 2 hónapos korától átalussza az estét, előtte is csak enni kelt fel, aztán aludt vissza. Most másfél éves és amellett hogy átalussza az éjszakát, délután még alszik 3 órát. Ha meg ébren van, akkor is lehet mellette bármit csinálni, jó a lakást szétkapja pillanatok alatt, de pl olyan még nem volt, hogy wc-re, fürdeni nem tudtam volna tőle elmenni. Szépen magától elalszik, szépen eszik. Van amikor én kellek neki és meseolvasást, közös játszást igényli, de van, amikor elügyeskedik a játékaival magától, na ilyenkor tudom csinálni a dolgaimat, meg persze amikor alszik. Így nekem könnyű dolgom van, hálával is gondolok rá, hogy ilyenre sikerült.

De ismerősöktől hallok olyan babákról, akik felcserélik a nappalt az éjszakával, hasfájós vagy állandóan csak kézben van el, ordít, ha az anyja nincs a közelében vagy csak hosszas ringatás után alszik el és akkor is keveset vagy rosszul alszik. És ez nem az ő hibájuk (nem is babáé), egyszerűen ők ilyenek. Persze idővel velük is könnyebb lesz, de azért elhiszem, hogy az ő anyjuk már teljesen kivan. Épp ezért én nem szoktam más anyának hangoztatni, hogy nekem mennyivel könnyebb, mert még olyannak mondom, akinek viszont extra nehéz és rossz érzéseket keltek benne.

Szóval erre nem lehet felkészülni, csak reménykedik benne az ember, hogy nem egy "nehéz" babát fog ki. Ki tudja, lehet a második babámnál majd megkapom bőven a gyerekvállalás nehézségeit.

Ez főleg az első hónapokban van így. Később azért már könnyebb. De tény, hogy az ember baba előtti "szabad" élete megszűnik, mindig a babához kell alkalmazkodni, az ő napirendjét szem előtt tartani. Nem tudsz szabadon programot tervezni emiatt. Nem tudsz úgy eljárni szórakozni meg egyáltalán sehová. Ha el is mentek valahova a gyerekkel együtt és a férjeddel akkor is az egyikőtöknek mindig a gyerek után kell szaladnia, nem úgy van mint régen. Persze azért egy gyerek nagy boldogság, sok örömöt ad az embernek, de az első pár év nem könnyű. Persze gyerekfüggő is.

Nekünk ráadásul nincs nagyszülői segítségünk, viszont férjem testvéréék a nagyszülők mellett laknak, és szinte minden nap 2-3 órát ott van a nagyszülőknél a gyerek, ők addig kicsit ki tudják fújni magukat, meg tudnak valamit csinálni nyugodtan, mégsem 0-24-ben a gyerekről szól az életük.

Változásnak természetesen nagy változás,de szerintem erősen el van túlozva.Szép is lenne ha nem lenne idő hajat mosni zuhanyozni,ez alap,és 10 perc.

Igazából én abban látom a hibát,hogy sok nő mártírrá válik.Nekünk napirendünk volt,ettől a lányom nagyon kiegyensúlyozott,jó alvó gyerek lett,aki simán eljátszott a konyhában mellettem a járókában míg én főztem.Persze nem álltam 3 órákat a tűzhely mellett az tény,de kaja mindig volt és rend is.Lehet a polc teteje poros volt,de alap rend volt,sose kellett emiatt szégyenkeznem.Az első hónapokban valóban kevesebbet alszik az ember,pláne ha fogzik,hasfájós a gyerek,az enyém szerencsére nem volt,de 5 hónapos koráig kelt éjjel enni,első hetekben 3-szor,utána kétszer,és végül egyszer majd elhagyta.

Intimitás: mi 13 éve vagyunk együtt,szóval nem csak a gyerek miatt,de az idő miatt is kell az,hogy újítsunk,hogy meglepetéseket szerezzünk.Nem kell semminek ellaposodnia,ha nem akarjátok,szerintem sokan inkább belefásulnak,nőknél látom azt gyakran,hogy nincs kedve,fáradt stb.Érthető,de azért nem szabad hagyni hogy kimaradjon az intimitás.

Nekem 5 éves a gyerekem,egyébként én visszasírom az első 1-2 évet,szerintem 100% egyszerűbb volt mint most 5 évesen.Nem is egyszerűbb,inkább nyugisabb.Én sokszor még unatkoztam is,és nem tudtam mit csinálni.

szóval ne aggódj,az ismerőseid csak sajnáltatják magukat valszeg.Tényleg van akinek keményebb az élet,mert beteg a gyerek vagy az első 3 hónapban végig ordít non-stop a hasfájástól vagy hónapokig szenved éjjelente a fogzástól,de ez a ritkább.

:) én most 0 pontos leszek.

két gyereket szültem, és mellettük egyetemre jártam, másoddiplomát csináltam.

Bár nehéz volt, mégsem emlékszem, hogy ilyeneket mondtam volna. Pedig még éjjelente tanultam is, főleg vizsgaidőszakban.

Hajat mosok,ahogy szoktam eljárok edzeni, kozmetikushoz. A lakás az olyan,amilyen, hol tiszta, hol kupleráj.

Intimitás: nyilván szülés után nem,de utána szépen visszaállt minden, ahogy a napok rendeződtek és megtaláltuk a helyet benne a kettesben töltött időnek is.

Engem is mindenfélével riogattak, csupa olyasmivel, amit írtál, kérdező. Az élettől is elment a kedvem.

Volt egy szuperkonnyu terhessegem, egy nehéz szülesem, es van egy csodás babám. Sokat alszik, eszik, mosolyog, nagyon derűs es kiegyensúlyozott. Csak az elso 2 hétben voltam zombi, amíg nem mertem hasra fordítani.

Nem mindig mindent akkor csinalok, amikor szeretnem, de eddig jol boldogulok. Igaz, meg csak 12 hetes, szoval az ismerősök nem adjak fel, most azzal traktalnak (ha mar az elso hetekre vonatkozó veszterhes jóslatok nem jöttek be), hogy konnyu ilyenkor, majd megtudom, milyen a nagyobb, mozgékonyabb, fogfajos, stb.baba.

Anyám a példaképem, aki folnevelt 5 gyereket, es amikor kerdeztem, hogy bírta, azt mondta, hogy élvezte a tarsasagunkat. Tudom pedig, hogy nem volt konnyu élete.