Ilyen helyzetben mit lehetne tenni?

Mi is nagyon szerettünk volna babát, több hónapig próbálkoztunk és mindig mondtam anyósomnak, h ha megjött :( (azt hozzá kell tennem, h saját házunk, saját autóink vannak, a férjem 29 volt akkor, én 25)

Aztán mikor összejött a pici, 6 hetes voltam, nagyon boldogan újságoltuk el a anyóséknak, h babát várok. Köpni, nyelni nem tudott, csak az arcomat, meg a hasamat (???) nézte. Nem is mondott semmit, azt kezdte el taglalni, ha a pici lányát kirúgták a munkahelyéről.

Aztán ahogy kerekedett a hasam, még akkor sem volt úgy oda, a 9 hónap alatt egyszer sem kérte, h hagyj simogassa meg, nem is nagyon kérdezett a babáról.

Aztán mikor megszületett a kisfiúnk, felajánlotta, h az első héten főz ebédet (ez rendes gesztus volt tőle). Egyik nap hozta át a kaját, mikor elment, kísértem ki, és a szomszéd néni megkérdezte tőle, hogy : Na, milyen érzés nagymamának lenni? Erre a válasz az volt: Nem érzem magam annak.

Na, ez volt a második olyan eset, h azt hittem, h elsírom magam. Azóta persze a kisfiam nagyobb lett, már mosolyog ezerrel, nagyon barátkozó kisfiú, szerencsére tök jó természettel megáldva! Most már persze imádja.

De sajnos én nem tudom neki ezt elfelejteni, nekem olyan, mintha csak megjátszaná magát és mikor mondja, h elviszi sétálni, hát félve adom neki oda. Amúgy anyósom normális, úgy nincsen vele semmi baj, de ezt a két "megmozdulását" hosszú idő lesz,amíg elfelejtem neki.

*Sz*

Sok boldogságot a babához! (Mondjuk én 18 évesen el sem tudtam volna képzelni, hogy anya legyek, de mások vagyunk.) Az meg, hogy a szülők még nem akarnak nagyszülők lenni, az vicc. Szépen is néznénk ki, ha a szülők mondanák meg a csemetéiknek, mikor jöhet a baba, mert felkészültek a nagyi szerepre. :DD

Ha nem függtök tőlük anyagilag és magatok is el tudjátok látni a kicsit, akkor a ti döntésetek. Mostantól egy külön kis család lesztek.

Amúgy nekem olyan 4 és fél-5 hónaposan kezdődött látszani, hogy babát várok, addig nem mertem elmenni kismamatornára sem, féltem, hogy nem hiszik el terhes vagyok. :)

Szia!

Nekem nincs ilyen sztorim de 19 voltam mikor megszültem az elsöt(kislány)21 mikor a másodikat(kisfiú).

Tervezünk harmadikat(remélem kislány lesz)De egyenlöre még várunk.Imádom öket és minden ismerösöm azt mondja hogy sose hitte volna hogy ilyen anya leszek nem azt mondom hogy mire 22 leszek 100* megbánom majd hogy ilyen fiatalon szültem de én inkább várnám a harmadikat nem bánom egyiket sem.

SOK BOLDOGSÁGOT KIVÁNOK NEKED!!!!!!!!!!

Szia!

A párom szülei egyáltalán nem örültek az unokának, mikor bejelentettük. És ennek az volt az oka, hogy ők falun élnek, ahol mindenki ismer mindenkit, és mindenki tud mindenkiről mindent. Nos ebben a falucskában a lakodalmaknak igen csak nagy hagyománya van. És mi nem vagyunk házasok. Úgyhogy anyóspajtinak az volt a reakciója mikor bejelentettük, hogy 3 hónapos terhes vagyok, hogy "Előbb lakodalom kellett volna" Egy mosoly sem jelent meg az arcán, hogy örülne a születendő unokájának. Amíg terhes voltam egyszer nem kérdezte meg hogy van a bébi, hogy érzem magam, minden rendben van-e. Mikor szültem, és anyukámmal jöttek a kórházba, akkor neki azt mondta, hogy "Viszem a cuccokat az unokádnak" Tehát még akkor sem tekintette az unokájának a fiamat.

Azóta eltelt 2,5 hónap, a kicsim már nagyon sokat mosolyog, és kacarászik, és olyan édesen tud nézni, hogy egyszerűen nem lehet neki ellenállni. Persze mostmár neki is kéne az unoka, mostmár odáig lenne érte. A szeme fényének nevezi, babusgatná, stb. Ja és minden vackot összevásárol neki. De csak akkor vagyok hajlandó menni hozzájuk, ha nagyon muszáj. Köszönöm, de nem kérek belőle! Soha nem fogom neki megbocsájtani, hogy jobban érdekelte a szomszédok véleménye, mint az, hogy egyetlen fiának gyermeke fog születni...

Többször láttam sajnos, hogy aki ilyen fiatalon ment férjhez, az hamar el is vált, "mert még nem élte ki magát"- elv alapján. Lehet, ezért bizalmatlanok. Ők nem látnak belétek, sem a jövőt nem ismerik, pesszi

isták. Szívük mélyén arra gondolnak, hogy túl fiatalok vagytok a gyerekhez. Mi lesz, ha megyszületik a baba és nemsokára szétmentek? Ilyenkor a nagyszülő lép képbe és kénytelen nevelni a megmaradt szülővel a gyereket, ez az, amitől félnek. Szóval nem a gyereknek nem örülnek, hanem nem bíznak a közös jövőtökben. Gondolom nem vagytok 5-10 éve együtt. Ezért gyors nekik a baba. De! Be lehet bizonyítani, hogy Ti örökre egybeforrtatok a férjeddel, nem nekik szülöd a babát, felelős szülei lesztek! Sok sikert az életben!

Én a párom anyával egy faluban lakunk, de amíg nem született meg a kisfiam nem is talákoztunk. Nem volt hajlandó velem komunikálni.

Megszültem, a kórházba is bejött, azóta pedig tök normális velem!

"A"