Nem tudok uralkodni magamon, mindig ideges leszek a babámra. Valaki jár/ járt hasonló cipőben? Milyen módszer vált be?

Szia! Az enyém 8 hónapos. Alapjában véve rendes kis baba, de néha ő is csak nyűglődik, unatkozik. Ha leülök játszani vele, akkor jobban elvan, de nem lehet egész nap a szőnyegen ücsörögni. Séta is bejön neki, ha nap közben nagyon nyűgös, kiviszem. Főleg most, hogy ilyen jó idő van. Nem is pont sétálunk, hanem viszek plédet néha, és a parkban leterítem, mászik, játszik, nézegeti a füvet, stb.

Szerezz társaságot, más babásokat, megálltok a játszótérnél, mikor más is van ott, aztán simán kialakul a beszélgetés. Vagy keress baba-mama klubot.

És néha tölts időt a gyerek nélkül, pár alkalommal menj el valahova. Én sportolni járok, általában ez a baba nélküli programom, de vásárolni, sétálgatni, bármit lehet.

Ne szégyenkezz, szerintem mindenki időnként besokall a babázástól. :)

Nekem sokat segített ,hogy mantraztam magamnak: el fog múlni, el fog múlni (mármint ez az időszak). Meg, hogy nem irányíthatom az irányíthatatlant es el kell fogadnom a megvaltoztathatatlant. (Végülis nem tudod megvaltoztatni a babad es irányítani sem. Talán ha elfogadobb vagy vele es a helyzettel, akkor ő is nyugodtabb lesz. )

Ezen kivul valóban próbálj meg pihenni, kikapcsolódni ha van ra lehetőséged.

Ne vádold magad, mindneki türelmetlen neha. Nagyon nehez mentálisan otthon egy nyugos babával. Egyebkent sem kell tökéletes anyanak lenned, csak elég jo anyanak. Abban biztos vagyok (mar csak azert is mert ki írtad ezt a kérdést ide, hogy jo anya vagy!).

A módszer az, hogy magaddal jöjj rendbe. Ha feszült vagy, a gyerek is az. Nem csak azért sírhat, mert éhes, vagy fáradt, lehet, hogy rajtad érzi a feszültséget.

Próbáld megfogalmazni, mik azok a dolgok, amik frusztálnak, (a gyereken kívül) és mi lehet rá a megoldás.

És a legrosszabb, amit tehetsz, hogy más anyákhoz viszonyítod magad, vagy elhiszed másnak, ha azt mondja, hogy te rosszabbul csinálod.

Más gyereke is lehet sírós, más anyukának is van rossz napja, és más anyuka is érezte azt, hogy gyereknevelésben kudarcot vallott. Vonj be segítséget, pihenj egy kicsit, és mozdulj ki a gyerek mellől. Add lejjebb az elvárásaidat, sőt, a gyerekkel szemben ne legyenek elvárásaid. Szeresd úgy, ahogy van (sírósan), egyszer majd úgyis abbahagyja.

Figyelj, nem vagy türelmes típus, nem szégyen az, de fejleszteni kell. Nem azt, hogy légy birkatürelmű, mert az egy adottság, de legyél magaddal jóban. Ne csak a gyerekkel foglalkozz, olvass, szépítkezz, bármi, amit élvezel. Hagyd néha a férjedre a gyereket, amíg window shoppingolsz vagy elmész kiszedetni a szemöldököd vagy bármi.

A kérdésedben azt írod, nem érted, hogy lehetnek mások higgadtak. Nos, én higgadt vagyok, mert csinálom ezeket a dolgokat. Jól vagyok magammal, a férjemmel és a gyerekünkkel is. Mondjuk engem nem lehet könnyen kihozni a sodromból, de akkor is fontos az, amiket leírtam.

"Nagyon ideges tudok rá lenni, sokat veszekszek vele"

Hét hónapos!

Keress fel orvost, szedj vitamint, menj futni...

Ez nem olyan egyszeru, hogy keressen fel egy orvost es annyi. Vagy szedjen vitamint.

Kedves kerdezo, velem is pont ez van. Egyszeruen nem tudok magamon uralkodni. A gyerek kovetel, ordit, rosszalkodik. Segitsegem nincs, a csalad magasrol tesz ram.

A ferjem allandoan dolgozik, o koszoni szepen, de faradt. (Mert en nem?! -.-)

Nos, igenis van olyan, hogy az ember annyira kibukik, a faradsagtol, a sok tehertol, ingerultsegtol, hogy nem tud uralkodni magan.

Ha gondolod irhatsz privit, en ugyanebben a szomoru cipoben jarok.

Minden reggel elhatarozom, hogy nem fogok orditani vele, turok es turok, aztan o csak csinalja a fesztivalt, csak orditozik es kesz. Elszakad a cerna.

Kozben fozzel meg, takarits, menj boltba, moss teregess es azert jol is nezz ki.

Mar nem birom en sem idegileg.

Sokat sirok, kiakadok, azt kivanom neha bar ne is szultem volna.

Az a nagy helyzet, hogy magamnak szultem egy gyereket.

Amugy en is irigylem azokat akik nyugodtak tudnak maradni....