A hasfájós, nyugtalan baba kizárólag az anyja hibájából olyan? Egyetértetek ezzel?

10-es vagyok: illetve még kiegészíteném annyival, hogy viszont el lehet rontani, és síróssá lehet tenni.

Van olyan ismerősöm, aki tankönyv szerint nevel, 3 óránként etet, annyit, amennyi oda van írva. Altatja x óránként, akkor is, ha nem álmos. A gyereke egész nap sír, Anyuka idegroncs, de akkor is az a dilije, hogy nem szabad elrontani, az elején kell meghúzni a határokat. Hát neki nem lesz nyugodt babája, az fix.

Az emberi természet olyan, hogy mindent próbál megmagyarázni.

Ha nyernék a lottón az azért lenne, mert már annyi mindenen keresztülmentem, egyszer nekem is lehet szerencsém :)

Nehézségeknél (sírós baba) mindenki annyi terhet kap, amennyit elbír. (Más biztos nem bírna el az én nyűgös kis manómmal)

Betegségnél, ki kell tartani, mindig a legjobbak mennek el, azok kapják a legnagyobb terhet akiket isten a legjobban szeret...

Amúgy baromi könnyű lett volna nyugodtnak lennem, ha nem hasfájós a babám!

Az en elso 3 eves lanyom nem volt hasfájos, de születésétől fogva izgága, hisztis mozgékony stb... Tok nyugodtak vagyunk jol keresünk szeretjük egymast, kutyánk van meg fehér kerítéses csaladi házunk.

Megis a nagy jo sokat hangoskodik, vagy hiszti van vagy sikít ha motorozik stb.

A masodik 2 honapos lanyunkat meg leteszem a jatszo szőnyegre es egy hangja sincs, kiveve ha A miss, raesik, rauvolt (szeretetből) puszit akar adni de inkabb az orrát fogja be stb..

A tempetamentum örökölheto részben, nyilvan amit lat az hatással lesz ra, de nem egy pár honapos babanal. Ez majd kesobb lesz jelentős.

Addig használd ki, hogy mehetsz kiállításra, étterembe a nyugodt babaddal ..

Életünk legboldogabb és legnyugodtabb időszaka volt a kisfiunk első három hónapja. A férjem végig itthon volt (felgyűlt szabadság és egy jelentéktelen egészségügyi gond miatt). Nem volt gondunk semmire. Pénzünk volt, a lakás teljesen frissen felújítva, de a fiunk mégis hasfájós volt. Minden este addig sírt, amíg ki nem jött a puki. Amint kijött minden, a sírás elnémult és aludt. Én egyébként pár hónapja vagyok puffadós, erős görcsökkel, nem tudom mitől, nem volt még időm utánajárni és most értem igazán, hogy mit érezhetett. Őszintén megmondom, hogy amikor fáj a hasam, akkor nem érdekel, hogy a férjem mennyire nyugodtan próbál segíteni, csak az érdekel, hogy múljon a fájdalom. Persze az rontana a helyzeten, ha üvöltene velem, hogy hagyjam abba a nyafogást, de a legtöbb hasfájós kisbaba esetén azért nem jellemző, hogy a szülők így reagálnák le. Az más kérdés, hogy a gyerek örököl egy habitust, hogy sirosabb lesz a baba, ha feszült környezetben van, ha kiabálnak vele/felette, de ez nem hasfájósság akkor.

Egyébként az sem biztos, hogy tragédia, ha egy gyerek sirosabb, akaratosabb, türelmetlenebb. Lehet, hogy az életben kifizetődő, ha valaki temperamentumosabb, mer szólni, ha valami nem tetszik neki és így tovább. Én gyerekként nagyon nyugodt, csendes baba voltam. Aztán ilyen gyerek, kamasz és fiatal felnőtt vált belőlem. De rájöttem, hogy a sikerhez nem ez kell. Hanem hang, erő és akarat. Sokszor az a kemény, zsigerből jövő, gyermeki akarat és dac.