Te mit tennél másképp, ha újrakezdhetnéd a babázást?

Semmit sem csinálnék máshogy. Azon szerencsések közé tartozom, akinek valahogy jól sikerült /természetesen a saját mércém szerint/ a kisbabás korszak. A császár után 20 perccel már szoptattam mindkét gyermekem, több órás testkontaktusban lehetett részünk a hasi sebem ellenére is. Azonnal, az első felállás után, pikk-pakk felépültem, az első pillanattól én láttam el a babáimat. Volt segítségem, de inkább csak ilyen kéz alá dolgozás, a gyermek kórüli teendőket nem adtam ki a kezemből. Hatalmasakat aludtam szorosan összebújva a gyermekeimmel az első pillanattól kezdve. Volt kendőm, amiben békésen durmoltak a picurkák, én pedig hatalmasakat sétáltam. Sokszor otthon is magamra kötöttem Őket, mert a babák és én is arra vágytunk.

Sokáig tudtam szoptatni, igény szerint, sosem időre, éjjel is szoptattam, ha ébredtek, sőt az első 2 évben boldogan Velük aludtam, amikor igényelték. Aztán gyönyörűen beszoktak az ágyukba, a szobájukba.

Jól sikerült a hozzááplálás, mindenevők a gyerekeim.

Óriási igényük van a testkontaktusra, ezt sikerült beléjük plántálnom, napi több órát ölelkezünk, bújunk, beszélgetünk. Imádják a könyveket, megszámlálhatatlan mondóka, ének van a fejükben, mert rengeteget olvastam, énekeltem, mondókáztam Nekik.

Külön örülök annak, hogy sosem áldoztam be a gyermekeimmel eltölthető időt a tiszta lakás és egyéb házimunkák érdekében. Mindig készen álltam, ha közös játékról volt szó, ha nem volt kaja, rendeltünk, ha rendetlenség volt, közösen el0akoltunk vagy legyintettünk, és alvásidőben elrámoltam.

Hihetetlen szívvel és szeretettel, odafigyeléssel voltam/vagyok a gyerekeim körúl, és ez meg is látszik: példaértékű a kapcsolatunk és az Ő hozzáállásuk a világhoz, az emberekhez.

Na, úgy tűnik, én nem arról írtam, hogy min változtatnék, hanem arról, hogy min nem változtatnék, ha újra kisbabám lenne.☺

Semmit nem csinálnék másképp. 11 hónapos a babám, nagyon jól telt az eddigi időszak. jól eszik, jól alszik, nem volt még beteg, egy boldog kisbaba.

Nagyon sok mindent olvastam a születése előtt és minden jó tanácsot meghallgattam, sose tudni, mi válik be alapon. Aztán ezekből sikerült mindig a legjobban működőt kiválasztani.

Voltak elveim, elképzeléseim a gyerek előtt, hogy mit hogy kéne csinálni, azt mondták, ha gyerkem lesz, majd megtudom. Még valami fb-on terhjedő buta falfirka is van erről. Hát nem jött be, az elvek szilárdan tartják magukat. ebben persze az is közrejátszik, h egy nagyon könnyen kezelhető babát kaptunk elsőnek. Ő a demóverzió:D

Én azt bánom, hogy nagyon hallgattam anyámék hülyeségeire azzal kapcsolatban, hogy nehogy magam mellé rakjam a babát az ágyba bármikor is, mert odaszokik. A kórházban mondjuk aludt rajtam párszor, mert úgy nyugodott meg, de alapvetően elég nyugis, eszik-alszik baba volt, úgyhogy sokszor csak megetettem és letettem aludni. És anyámék miatt azt, hittem, hogy jól csinálom, mert nem lesz elkapatva... ezt a hülyeséget. Hazajöttünk, aznap egész nap engem akart, én meg nem mertem magam mellé venni, nehogy odaszokjon az ágyba... végül éjjel mégis velem aludt, mert sírt ha letettem a kiságyba, de közben kattogtam, hogy most rosszat csinálok, előtte meg egész délután azon szenvedtem, hogy jól esett volna összebújni vele, de nem mertem, mert jajj, nem rakjuk be a babát az ágyba. Még egyszer nem lennék ilyen hülye, sok-sok testközelség lenne első perctől. A szoptatást szerencsére nem csesztem el, bármennyire is nyomatták a 3 órát, igény szerint szoptattam, azzal nem volt gond.

Hordozni 3 hósan kezdtem, ezt is bánom, előbb kellett volna, de bátortalan voltam, hiába volt kendőm. Amikor végre rávettem magam, és elkezdtük, rájöttem, hogy ez milyen jó, és milyen hülye voltam, hogy nem az elejétől csináltam... de már 11 hós, azóta is hordozom :)

Azt is bánom, hogy 3-4 hetesen lett ilyen folyamatos anyaigénye, de én nem értettem, mi baja, megszoptattam, elaludt, aztán le akartam tenni, és nem sikerült, egyből felsírt. Mindenképp le akartam tenni, egyszerűen nem esett le, hogy csak össze akar velem bújni. Ez is anyámék miatt volt egyébként, ők dumáltak folyamatosan h ne szoktassam kézbe stb. Szerencsére nem tartott sokáig a nyomásgyakorlásuk, pár hét után erősebb lett az ösztönöm, és már nem foglalkoztam velük, de nagyon bánom, hogy az első 3-4 hétben így elcsesztem a testközelséget, többet kellett volna olvasnom erről :( Valószínűleg sajnos nem lesz kistesó, úgyhogy én nem tudom majd legközelebb jól csinálni :( Vigasztal a tudat, hogy azért hamar észbe kaptam.

Az egyetlen dolog, amit másképp csinálnék, hogy véletlenül sem hallgatnék a teljesen bolond anyámra. Eleve baromság volt megkérdezni bármiről is. De a terhesség végére "anyás" lettem, holott amúgy sosem volt jó a viszonyunk. De akkor kíváncsi voltam a tapasztalataira, meg akartam hallgatni, nála hogy ment a szülés, olyan volt, mintha ő lenne az egyetlen megbízható forrásom a szülés témához. Aztán a szülés után pár napot nálunk töltött. Folyamatosan stresszelt, hogy nem iszok, nem eszek eleget, így nem lesz tejem. BTW úgy jöttünk ki a kórházból, hogy szépen evett, volt annyi tejem, amennyi kellett neki, a világon semmi gond nem volt. Ő meg literszám öntötte belém a gyümölcsleveket. Nem viccelek, napi 4 liter gyümölcslevet itatott meg velem.

A gyerek hasa persze fájt, este hattól éjfélig üvöltött, aztán reggel kilencig egyhuzamban aludt. Persze én éjfélre kidőltem teljesen, ő meg jött át négykor, hogy de most már szoptatni kell. Mondtam, hogy noway, menjen vissza szépen aludni, majd a gyerek szól, ha éhes. Ez az egy dolog volt, amiben ellentmondtam neki. Persze egész állónap csesztetett, minden kaját kivett a kezemből, ami nem húsleves vagy rántott hús volt, mert "ha ilyeneket eszel, ne csodálkozz, hogy fáj a gyerek hasa". Aztán amikor elment, és egy nap lusta voltam magamra kötött gyerekkel hazacipelni a 4 liter gyümölcslevet, akkor kiderült, hogy a gyümölcslétől fájt a gyerek hasa.

Görcsösen próbáltam megfelelni neki, és ez volt a lehető legrosszabb, amit tehettem. Folyamatosan piszkált, kérdezgette, hogy mennyit eszik a gyerek. Mondtam, hogy reggelire 100 milit, aztán kevesebbeket, mikor hogy. Erre ő: az nem jó, mindig meg kell ennie a 100 milit. Csak azért eszik kevesebbet, mert nincs elég tejem, mert nem iszom a gyümölcslevet. Aha, persze. (Amúgy a folyadékbevitelemmel nincs semmi gond, napi 6-7 liter vizet iszok.)

Aztán ő már három hónaposan tömte volna a gyerekbe az almapürét meg adta volna neki a húslevesből a répát meg a krumplit. Ott már ellenálltam. Hazudtam, hogy azt higgye, hogy úgy táplálok hozzá, ahogy ő tenné. Még mindig meg akartam neki felelni, pedig már tudtam, hogy nincs igaza. Amikor nálunk töltött egy-két napot, vagy mi utaztunk haza, érezhetően kevesebb volt a tejem, a gyerek folyamatosan üvöltött. Persze akkor megint megkaptam, hogy semmit se csinálok jól. Volt, hogy az öthónapossal épp tízóraiidőben mentünk haza anyámékhoz, és megálltunk enni, de nem almapürét adtam neki, hanem anyatejet. Anyám meg szabályos hisztériát csapott, hogy ha egyszer elkezdem a hozzátáplálást, akkor következetesen minden nap kell, nem maradhat ki egy, és emiatt "szenved mellettem szegény gyerek".

Kilenc hónapos volt a fiam, amikor elhatároztam, hogy semmiben sem akarok sem megfelelni az anyámnak, sem hasonlítani rá, mert nála sokkal jobb anya akarok lenni.

Bocsánat, hogy hosszú lett, kicsit terápiás jelleggel is írtam ki magamból.

kb pont az ellenkezojet annak amit te..nagyon cici fuggo lett a lanyom...

szoval;

-kedetektol szoktatnam a cumival alvashoz

-3 orankent etetnem (persze 2-3 hos kortol addig ez nyilvan nem kivitelezheto mert nem tud mashogy megnyugodnu)

-korabban elkezdtem volna az onallo eves ivast( most 2.eves egyiket se csinalja)

- tobbet vittem volna idegenek koze.

kb ennyi

Nem tudom, 5 éve volt,7 hét múlva babázom újra. Nekem bejött a 3 óránként etetés igazából így igényelte,bár ha 2-3 óránként eszek teljesen belefér annál sűrűbben az már inkább cicizés akar lenni.

Sose keltettem,most se fog. Ha nem megy a szoptatás nem stresszelem magam,és nem leszek lelki beteg,és nem érdekel majd ha cseszegetnek Vele mikor mindent megpróbáltam de nem megy.

nem volt kendőm,most se lesz.

Nem fogom ringatni,se a babakocsiban alvásra szoktatni,mert azzal nagyon rácsesztem.