Megbánta már valaki, hogy gyereket vállalt?

én Angliában vigyáztam 2 gyerekre (2 és 4 éves lányok), dettó az volt, mint amit előttem írtak. az elején még csak "besegítőnek" hívtak ki, de néhány hét után már szinte azt vártam, mikor szólítanak anyának. :D az apjuk állandóan dolgozott, állandóan öltönyben rohangáló hapsi, az anyjuk meg amolyan tipikus gazdag feleség, akinek fontosabb volt az alakja, a haja, és a körmei... amúgy meg nem mondtam volna róla, hogy gyerekei vannak, mert heti 6*2 órát edzőteremben töltött.. mellette ugye az említett szépségszolgáltatások, barátnős programok, persze a pasival éttermek, színház... áhh.

imádtam a gyerekeket, és mind a hárman sírtunk, mikor el kellett jönnöm!

de szívem szerint elhoztam volna őket onnan. az ilyennek nem való gyerek!!

de nem hiszem el, hogy az ember nem érzi ezt... nekem pl. egy barátnőm már 15 éves kora óta tudja, hogy sosem akar gyereket. most 29, és még mindig nem akar. :D ezt valahogy érzi az ember, ha idegesíti egy gyerek, vagy egyszerűen fontosabb a karrier, a buli, akármi, akkor egyszerűen nem szülök! és kész!

kár ezért a sok csodás gyerekért. vannak, akiknek arany még a wc papírjuk is, de úgy nőnek fel, hogy szeretet nulla...