9-10 hónapos baba nagyon sokat elvan egyedül, külön szobában. A védőnő azt mondta hogy no-no, az majd később legyen, most fejleszteni kell, foglalkozni vele. Ez hülyeség, igaz?

Hát előszöris nem értem miért lenne normális ha hülye is vagyok, és hülyeséget csinálok is és kérdezek, akkor se kell szerintem nekiesni az embernek.

Másodszor, nem értem tényleg hogy miért kell a legrosszabbat feltételezni mindenkiről. Már nem azért de nehezen tudom elképzelni hogy valaki csak úgy bevágja a gyerekét egy külön szobába és kész. Most ha ezt leírva látom feketén-fehéren akkor sem tudom hogy rögtön elhiszem-e, de amikor tökre nem erről szól a kérdés akkor tuti nem erre gondolok rögtön.

És végül harmadszor, miután hozzá vagyok szokva az itteni jóindulathoz direkt rögtön kommenteltem (első komment) hogy ő maga megy be a szobájába.