Pozitiv negativ csalódások?

1 és 6 éves gyerkőceim vannak.

Kezdem a negatívumokkal, ennyi idő alatt sem tudtam megszokni 3 dolgot :)

- sosem akkor kelek fel, amikor kialudtam magam, hanem amikor átjön a nagy, vagy felsír a kicsi, nem tudom igazán kipihenni magam

- nem tudok végigenni jóízűen egyetlen étkezést sem, mert valakinek vagy valamivel mindig kell csinálni valamit, 50*ugrok fel a tányérom mellől

- nem tudok nyugodtan WC-zni, mindig rohanva intézem a dolgom, nem egyszer úgy, hogy velem szemben álldogál az 1 évesem (ha menstruálok, próbálom kizárni őt, de akkor meg ugye ordít).

A pozitívum inkább érzelmi jellegű, egyszerűen el sem tudja képzelni az ember, hogy létezik ilyen mértékű, és ennyire önzetlen szeretet, amit a gyereke iránt érez.

Illetve amikor már a gyerekek is kinyilvánítják az érzelmeiket - rád mosolyog, átkarol, puszit ad stb. - az csodálatos érzés.

Talán kezdem a negatívokkal, hogy essünk túl a nehezén :-):

- Rossz alvó és igazi ölbe baba volt. A rossz alvás még most is megvan. Én egy tündéri gyerek voltam, tipikus leteszik és ott marad, ügyesen alszik. Ehhez képest a fiunk...

-Az öltözés. Azt gondoltam, hogy amit ráadunk, az rajta lesz. Nah a fiunk válogatós. Nem hord meg akármilyen ruhát, sőt sokszor semmilyen ruhát nem akar meghordani, egy bodyban lenne egész nap.

- Lassabban kezdett el beszélni mint gondoltam. Ez az én hülyeségem is biztos, de azt gondoltam, hogy 2,5 évesen többet beszélnek a gyerekek.

És a pozitívumok, mert ebből több van. :-)

- Sokkal könnyebb volt a hozzátáplálás mint gondoltam. Azt hittem, hogy az valami nagyon bonyolult dolog, közben meg pofon egyszerű volt.

- Gondoltam, hogy nagy öröm lesz majd az első átfordulás, első felállás és így tovább. De annál ezerszer nagyobb öröm. :-)

- Imádom a mimikáját, a gesztusait a fiunknak. Még csak 2,5 éves, de olyan színészi alakításai vannak (nem csak a hisztire gondolok), hogy mosolyt csal az arcomra akármilyen rossz kedvem van.

- A cumi elhagyása is abszolút pozitív csalódás volt. Beledobta a wc-be játékból, az újat már nem fogadta el és ennyi volt. Semmi hiszti, sírás, beletörődött, hogy lement a wc-n. :-) Egy hónapig nem mertük kimondani előtte a férjemmel a cumi szót, mert féltünk tőle, hogy kérni fogja, de semmi. Mintha sohasem cumizott volna.

- Az éjszakázást is jobban bírjuk mint gondoltam volna. Pedig mint írtam nagyon nehéz gyereket kaptunk, de pl tudok dolgozni is mellette (férjem van gyeden, én meg visszamentem dolgozni).

- De nagyon sok apróság van még. Előtte egy kirándulás kikapcsolódás volt. Most már sokkal több. Az első rácsodálkozás a Balatonra, az első egyedül evett fagyi, az első vármászás és így tovább.

Negatív forgatókönyvvel a fejemben kezdtem bele, úgyhogy kizárólag pozitív csalódások értek.

Na jó, egy negatívum volt: egyszer belehányt a dekoltázsomba. Azt annyira nem értékeltem.

Én egy pozitívummal kezdeném: sokkal, de sokkal türelmesebb és empatikusabb vagyok, mint a gyerekvállalás előtt gondoltam magamról. Anno suliban tanítottam Budapest egyik gettónegyedének gettósulijában, ahol kialakítottam egy olyan keménységet, hogy a legkeményebb gyerekek is tiszteljenek. Akkor azt gondoltam, hogy a gyerekeimet is katonásan fogom nevelni. Azóta van egy 3 és egy 1 évesem, és nagyon boldog vagyok, hogy az anyaság egy szuper oldalamat hozta elő: abszolút bele tudok helyezkedni a gyerekeim helyzetébe, és nagyon nagy empátiával tudom kezelni a különböző helyzeteket. A családban legendásan türelmes anyukának ismernek. Na, ez egy pozitív csalódás volt a kezdetektől fogva.

Pozitívum még az a földöntúli szeretet, ahogy egy anya /én/ szereti a gyermekeit.

De néhány gyakorlatiasabb dolog: a szoptatás zökkenőmentessége, az elválasztás könnyűsége.

Negatívumok: a fiam olyan extrán hasfájós baba volt, hogy arra nem lehetett előre felkészülni. Plusz tejfehérje-érzékeny volt mindkét gyerkőcöm, tehát váratlan nehézség volt a nulldiéta a szoptatás ideje alatt, később pedig a tejmentes étrend kialakítása a hozzátáplálás elkezdésével.

A fiam most 3 éves, ősszel megy oviba, a kislányom pedig bölcsibe / közel 2 éves lesz/. Talán negatívum még az, hogy úgy érzem, képtelen vagyok elválni Tőlük. Ahogy írtam, eléggé gyakorlatiasan álltam anno a gyerekvállalás témájához, ahhoz képest viszont egy egészen más ember lettem, amióta gyermekeim vannak. Korábban azt gondoltam, hogy mi sem természetesebb annàl, hogy egyszer csak a gyerekem közösségbe kerül, én pedig majd boldogan megyek vissza dolgozni. Ehhez képest saját magam is meglepem, hogy mennyire fáj már a gondolata is annak, hogy nem lesznek velem egész nap.

Na, hirtelen ennyi jutott az eszembe!☺

Pozitivum:

A szeretet megtapasztalasa e téren.

Megnevetett.

Negativum:

2 és fél eves és azt valahogy nem említette senki, hogy több évig nem tudok majd nyugodtan kakálni... XD

Eskuszom az alvas, eves se erdekel neha, annyira a nyugodt wczés hiánya zavar leginkább.

Letepi kozben a wc papirt, belevigyorog a kepembe, stb :D

10 hetes a babam.

- jobban birom az ejszakazast, mint gondoltam

- azt hittem, kisagyban fog aludni, de mellettem alszik, es nem gondoltam, hogy ez ilyen jo

- keveset sir

- szules utani regeneralodas ideje gatmetszes es rossz varras miatt

- a baba merete, almomban nem gondoltam volna, hogy a vekony alkatomhoz es keves hizashoz kepest 4 kilo feletti babat szulok

- kevesebb idom van napkozben, mint gondoltam, mert egyelore csak rovidebb idokre lehet lerakni

- nehezebben allok ki a sajat anyai megerzesem mellett csaladtagokkal szemben, mint gondoltam, ezt meg gyakorolnom kell

- fizikailag megterhelobb a hordozokendozes, mint gondoltam, igaz, a gyerekem sem pehelysulyu:)

- szoptatasnal nemcsak az elso, hanem a 3. heten is volt a fajdalom miatt melypont, szerencsere utana mar gyorsan jobb lett

- nem volt a szuloagyon szerelem erzes, fokozatosan alakult ki mostanra