Mit gondoltok azokról a nőkről, akik nem szoptatnak, azért, mert nem akarnak? Szerintetek jó anyák lehetnek ettől még?

Azért a gyereknevelés a csecsemőkornál hosszabb időtartamú dolog. Nem gondolom, hogy a gyereket különösebben érdekelné, hogy miként született, vagy mivel táplálták. Ha nem éhes, akkor az ő szempontjából minden rendben van.

Valaki a bölcsődét is említette: személyes tapasztalatom az, hogy gyereke válogatja, hogy kinek mennyi idősen tesz jót a közösség. Van, aki már 1 éves kora után élvezi, igényli a nyüzsgést és jól adaptálódik új környezetbe, míg van olyan is, akinek 3 évesen is nyögvenyelősen megy. Kétlem, hogy egy sablont rá lehetne húzni az összes gyerekre.

Arról, aki meg se próbálja, azt gondolom, hogy mérhetetlenül önző.

Arról viszont, aki megpróbálja, igyekszik és valamilyen okból mégse megy... azt, hogy sajnos van ilyen.

Akinek van teje és csak kényelemből, hiúságból nem szoptat az tévedésben van, és szánni való.

1. Mert nem érti meg, hogy a gyereke egészsége szempontjából az lenne a legjobb táplálék, amit nem ad meg neki.

2. Mert egy csomó plusz feladatot gyárt magának, hiszen tízszer időigényesebb a tápszert megvenni, vizet felforralni, visszahűteni, kikeverni stb... mint a gyereket a cicire tenni. Arról nem is beszélve, hogy méregdrága, és a sok ezer forintnyi tápszer árából mi mindent vehetne a gyerekének.

Mondjuk én nem értem az ilyen nőket, később talán még lehetnek jó anyák, de ha már idejekorán a saját kényelmüket, hiúságukat helyezik az újszülöttjük érdekei elé, akkor ez később nehezen fog megváltozni.

Hangsúlyozom még egyszer, itt nem azokról szóltam, akiknek nincs tejük, vagy bármilyen eü ok miatt nem képesek szoptatni.

"2. Mert egy csomó plusz feladatot gyárt magának, hiszen tízszer időigényesebb a tápszert megvenni, vizet felforralni, visszahűteni, kikeverni stb... mint a gyereket a cicire tenni. Arról nem is beszélve, hogy méregdrága, és a sok ezer forintnyi tápszer árából mi mindent vehetne a gyerekének. "

Ezzel az érveléssel vitatkoznék. Babavizet nem kell forralni, csak pár mp-re betenni a mikróba. A tápszert belekanalazni nagyjából 10 mp. Utána összerázod és kész. Nem annyira bonyolult dolog a tápszer.

A pénz részéhez; miért gondolod, hogy annyira ki van mindenkinek centizve a pénze, hogy ha tápszerre költ, akkor másra nem futja?

Egyébként az egész anyatej-tápszer dolog a felnőttek között egyfajta rivalizálás. Nekem elég komoly vérveszteségem volt a szülésnél és a szervezetem a két folyadék közül a véremet tartotta fontosabbnak visszapótolni. De hogy mennyire utáltam, hogy mindenki arról kérdezősködött, hogy mi a háttere annak, hogy tápszert kap.. Amikor elmondtam (tényleg, magyarázkodni kell emiatt?), akkor egyfajta lesajnáló "jaaa, akkor nem baj" jött válaszként. Ha a gyerek szempontjából nézzük, akkor neki nem kukkmindegy, hogy mi volt az ok? Ő azt szokta meg, azzal lakik jól, azt se tudta, hogy máshogy is lehetne.

Vagy egy rokonom, akinek a programcsászárjával játszották el ugyanezt. Aztán mesélhette az előzményeket, hogy évekkel korábban autóbaleset miatt kukázták az egyik nyakcsigolyáját és protézis van helyette, mert porrá tört. Az orvos pedig nem javasolta emiatt a hüvelyi szülést.

A gyerekre ez miért lenne bármilyen hatással? "Jajj, de rossz, hogy programozott császárral születtem...ó, orvosi indok miatt? Akkor nincs is semmi baj."

Elég életszerűtlen, nem?

A szülés (bármely módja) arra van, hogy lehetőleg sérülésmentesen kettéváljon az anya és a magzat.

Az anyatej/tápszer funkciója meg a táplálék. Mindkettő ellátja. A gyerek szemszögéből nem látom, hogy hol lenne különbség.

Ezek miatt nem értem ezt a méricskélést a tápszer és a császár körül.

Bevállalom a lepontozást.

Megpróbáltam szoptatni.5 hét után feladtam.Nem szerettem,borzasztó volt,több ok miatt is.Nem is volt elég a mennyiség,őszintén szólva nem törekedtem rá,hogy több legyen.Megkönnyebbülés volt a tápszer,és igen,kb onnantól jó anya voltam.Mert onnantól kezdve nem az volt,hogy a szoptatás egy kín,hanem kapott tápszert,én meg megkönnyebbültem és kiegyensúlyozott lettem.A mellem állapota egyáltalán nem érdekelt...

E mellett megszültem hüvelyi úton,3,5 éves koráig voltam itthon vele.Most 6 éves,nagyon anyás,igazi őszinte szeretetteljes kapocs van közöttünk.Az életem oda adnám érte.de a szoptatás gondolatától még ma is kiver a víz.

El sem tudtam volna képzelni azt, hogy megszülöm a babàm és ne a sajât testemből tàplàljam. Összejött!😀

13 hónapos és még mindig szoptatom!

Ahogy màr írtàk előttem is igen ha egészségügyi oka van, vagy ha mindent megtett az anyuka és úgy sem tud szoptatni azt megértem. Viszont aki önszàntàból lemond erről az örömről azt nem értem. Azt nem mondom, hogy nem jó anya, csak nem értem. A természet ezt így alakította hogy a testünkből tudjuk tàplàlni a babankat jobb esetben persze. Én örülök hogy ez így sikerült nekünk, mert ezt az érzést amit érzek mikor vàgyik a közelségemre nem cserélném el semmiért.