Mit tegyek, ha anyámmal teljesen tönkrement a kapcsolatom, mert gyereket szültem?

Anyám egy intelligens, tanult, toleráns, kedves nő. Volt. Jó volt a kapcsolatom is vele mindig, megértő volt velem. Terhességem alatt is, aztán nagyi lett belőle...(pedig dolgozik még)

Gyerekünk születése óta anyám egy sárkány. Eleinte csak a beszólogatások jöttek, hogy "túl korán viszitek ki", "biztos jó neki ez a babakocsi?" meg a "túl kevés ruha van rajta, megfázik, de mindegy". Egyiket sem csináltuk egyébként rosszul.:)

Ma már ott tartunk, hogy bár 100 km-re laknak, és csak hetente fél napra találkozunk, de végig üvölti és idegeskedi anyukám. Néha még sír is, ha szólunk, hogy talán ne mondjon már ilyesmiekt. Ezen a hétvégén belerúgott a macskánkba, mert a gyerek pihenőszékéhez közel ment (gyerek nem volt benne). A férjem azt mondta, hogy akkor ebből most elég volt, csináljunk valamit most már. De nem tudom, mit tegyünk. A gyerekkel normálisan bánik, tudja etetni, pelenkázni, viszi sétálni (ezeket ők akarják, nem mi bízzuk rájuk).

Elmondtam neki szépen, elmondtam neki csúnyán. Ígér, aztán ugyanúgy viselkedik. Sőt, apámnak előttem szarkasztikus megjegyzéseket tesz, hogy "majd te is kapsz egy emailt a lányunktól, ha nem jól eteted" (???)

Tönkreteszi a kettőnk anya-lánya viszonyát teljesen. Tehetek még valamit azelőtt, hogy végleg elveszíteném vagy inkább hagyjam az egészet?

(6 hetes a gyerek, 28 vagyok, anyu 60, ha ez számít)