El fogja így fogadni valaha az apukáját, fogja szeretni?

Kislányom 13 hónapos. Nagyon nyitott, barátkozós, életvidám gyerek. A férfiakkal szemben általában bizalmatlan, kivéve a bátyámat, akivel nagyon harmonikus a kapcsolatuk. Majdnem minden nap találkoznak, bátyám nem rohanja le soha, mindig nagy tisztelettel szemléli és kislányom magától megy hozzá, megöleli, beleül az ölébe, puszit ad és ha itthon vagyunk spontán mondogatja a keresztneve első szótagját.

Sajnos az apukájával nincs ilyen jóban. A férjem nagyon temperamentumos, mindig hatalmas ovációval jön haza a munkából, nagy hangú, hevesen gesztikulál, ölelgeti, gyömöszölgeti, erősen puszilja és a gyereknek ez sok... ha ő fürdeti, vagy öltözteti a lányom csak kiabál, hogy anya, anya! Mindig mondom a férjemnek, hogy ne legyen ennyire heves, de hiába... nem tud változni, pedig próbál...

Nagyon el vagyok keseredve, hogy a gyerekemnek jobb a kapcsolata a bátyámmal, mint a saját apukájával..

Fog ez javulni valaha?

Járt valaki hasonló cipőben? Változott-e a helyzet az idővel?