Suttogo modszer vagy kotodo neveles? Esetleg valamilyen kozeput? Ti melyikhez alltok kozelebb, melyik jott be?

nézd...nekem egy olyan ismerősöm van, aki kötődő nevelést vallja, és neki valóban egész nap szó szerint a mellén lóg a gyerek..valóban abból ítélek, amit látok.

Egyébként ha nem őt veszem, nekem önmagában a hordozás, de még az igény szerint szoptatás sem annyira szimpatikus - persze az első pár hétben én is igény szerint szoptattam, meg nagy melegben, de nem egészen értem, hogy az igény szerinti szoptatás hogyan egyeztethető össze a napirenddel pl, amikor a napirendnek pont az a lényege, hogy a baba akkor eszik amikor etetési idő van...de lehet hogy rosszul látom..minden esetre akit ismerek hogy kötődő nevelést, vagy FÉL ÉVNÉL IDŐSEBB babánál alkalmaz igény szerinti nevelést, ott minden van csak napi rend nincs. És kiemeltem direkt, hogy fél évnél idősebb, mivel van gyerekem, így tisztában vagyok vele hogy egy fél évnél fiatalabb babánál napirend nem megy, sőt valóban igényli hogy ne csak etetési idők alatt kapjon cicit mivel nem iszik és biztonság érzetre van szüksége.

"igen, együtt alszunk, de pusztán azért, mert én úgy éreztem, hogy utánam ne sírjon a gyerek. ne érezze úgy, hogy cserben hagyom"

Pont az a baj,hogy ilyen hülyeségeket hitetnek el az anyukákkal,hogy ha sír a gyerek akkor cserben hagyod.Működik ez teljes önfeladással persze,de csak az első gyereknél.2,3 gyereknél már tök mindegy,sír-e a baba,van olyan helyzet mikor hagyja az ember sírni mert nincs más választás (épp akkor vettem ki a nagyot a kádból,öltöztetem,nehogy megfázzon,vagy épp sugárban hány,vagy törlöm a fenekét,vagy épp megjött a postás télen ajánlottat kell átvennem stb stb) na most akkor az ilyen gyerek mind lelki sérült??? Ugyan már...

"nem egészen értem, hogy az igény szerinti szoptatás hogyan egyeztethető össze a napirenddel pl, amikor a napirendnek pont az a lényege, hogy a baba akkor eszik amikor etetési idő van"

Beáll magától, már ha az anyuka valóban igény szerint szoptatja, és nem ész nélkül dugdossa a szájába a cicit minden nyekkenésre :) 9 hónapos az igény szerint szoptatott kislányom, kb. 1 hónapos korában beállt nagyon szépen a 2,5-3 óránkénti evésre. Ez alól csak a növekedési ugrások voltak kivételek. Pedig én sose szórakoztam azzal, hogy húzzam az időt, ha egyszer sír, mert éhes, ezt kegyetlenségnek tartom, én nem voltam hajlandó hallgatni, hogy éhség miatt sír. Másrészről, én is akkor eszek, amikor éhes vagyok, nem akkor, amikor x óra van, nem értem, hogy ezt a gyerektől miért kéne elvárni :)

Amit te írsz, hogy semmi napirend, mert a gyerek összevissza követeli a cicit, az azoknál van, akik nem gondolkodnak, csak minden nyikkra betömik a gyerek száját cicivel. Ha normál mennyiséget szopik egy baba, és minden oké vele, ziher, hogy nem éhes óránként, csak anyukának fingja nincs, mi a baja, és amíg szopik, addig csöndben van. Ezzel ugye csak az a baj, hogy az eredeti gond nincs megoldva, ezért kb. 10 perc múlva kezdődik elölről az egész. Én azért megnéztem inkább, mi a probléma, és megoldottam azt (fáj a pocak, testközelségre vágyik, fázik, melege van stb), érdekes módon nem sírt tovább, pedig nem kapott cicit :) Ha viszont tényleg éhes volt, megszoptattam. Így igény szerint szopott/szopik, de ez nem azt jelenti, hogy nincs rendszer és egész nap rajtam lóg.

Én kötődően akartam nevelni de nem ment.

Mindig a cicit akarta,ha nem adtam a szájába akkor meg ordított.Dönthettem,vagy a mellen legyen napi 15 órát,vagy ordít...

nem én nem akkor eszem amikor éhes vagyok. akkor eszem amikor ebéd idő van, vagy reggeli vagy vacsora idő. ha akkor ennék amikor éhes vagyok, sokkal többet ennék mert nem tudnám számon tartani mikor ettem.

nekem ez jön be, ilyen vagyok, a babám/kisgyerek most már, olyan nyugodt hogy szerintem neki is jót tesz a rendszer. Minden más amit írtál, egyetértek vele, mármint hogy beáll a 2-3 óránkénti evés, csak sajnos sok kötődő anyuka nem tud különbséget tenni a teljes önfeláldozás és minden nyekkenésre cicire rakás és a valóban igény szerinti nevelés között.

sok féle igény van. a napirend is egy igény. az éhség miatti cici is egy igény. a komfort cici is egy igény viszont az pont az, ahol igen is határvonalat kell húzni. ez a bajom az igény szerinti dolgokkal.

de az a baj hogy amiről te beszélsz, hogy ésszel kötődő nevelés, az lényegében egy teljesen normális anyai ösztönökkel rendelkező nő teljesen átlagos, középutas nevelési elve - ha sír a gyerek megvigasztalja, ha éhes megszoptatja, stb.

A kötődő nevelés konkrétan épp egy szélsőség...szerintem azt nem lehet ésszel csinálni. Mert ha ésszel csinálod már nem kötődve nevelsz hanem ösztönből...ez az együttalvási mánia, hordozási mánia, cici mánia...nehogy egy lépést is tegyen nélkülünk a gyerek...ebben nem lehet határt húzni. Ha határt akarsz húzni, akkor újra és újra bele fogsz futni az akaratába és döntened kell hogy most kötődve neveled e vagy megtagadsz e tőle olyan dolgokat mint pl a vígasztalós cici stb. de akkor az meg már nem a kötődve nevelés :)

Oké, ebben is van valami :D Amúgy én azzal kezdtem az eredeti válaszomat, hogy középút, majd azzal zártam, hogy a kötődő felé húzok inkább a kettő közül, csak ésszel csinálom (9-es voltam asszem), szóval ilyen értelemben használtam eddig a kifejezést.

Nem tudom, szerintem egyébként vannak a kötődő nevelésnek fokozatai. Illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy a kötődő nevelés - szerintem - nem a "nehogy tegyen egy lépést is nélkülem a gyerek". Ott anyuka szimplán hibbant, és rátelepszik szerencsétlen gyerekre. Én úgy látom, hogy ez inkább az ő igénye, mint a gyereké. Jobb erre a válaszkész kifejezés, mert ez talán jobban tükrözi, hogy valóban a gyerek igénye a lényeg, nem pedig az anya, hm, mániája.

És szerintem itt lehet amúgy határt húzni, mármint, hogy fel kell ismerni, hogy mi az, ami a gyereknek jó, és mi az, ami csak anyuka túlzása. Említettem pl., hogy hordozok, és együtt aludni is szoktunk, de igény szerint, és nem az én igényem szerint. Ha a lányom tök jól eljátszik, én nem kötöm magamra a lakásban, csak azért, mert márpedig kell a testközelség és kész. Ha viszont fogzik, beteg, vagy bármi van, ami miatt nagyon kellek neki, akkor igen. Ha elmegyünk valahová, az más téma, ott ugye a hordozás ugyanazt a funkciót tölti be, mint a babakocsi. Egy hónapos korában én külön szobába tettem, mert észrevettem, hogy ő így jobban tud aludni, zavartuk őt, felébredt ránk, én meg nem erőszakolom rá magam. Igen, hiányzott, mentem is 10x megnézni őt éjjel, de nem volt kötelező együtt aludni akkor is, ha látom, hogy ő így nem pihen rendesen. Más kérdés, hogy 6 hós kora óta meg sokszor megint együtt alszunk fél éjjel, mert borzalmas rossz alvó lett a fogzás és a mozgásfejlődés beindulásával, de ezt is ő igényli, nem én erőltetem. Ha valami csoda folytán jól alszik, hagyom is a szobájában.

Na, ezek miatt mondom, hogy a válaszkész nevelés jobb kifejezés, akkor is a gyerek igényeit tartja szem előtt, ha az épp nem az anyukával való összenövés. Ha viszont így nézzük, a nagyon szélsőségesen kötődve nevelők is szembemennek a gyerek akaratával időnként, pl. amikor magára köti, ha kell, ha nem, vagy amikor a "szopisztrájkoló", magát leválasztani próbáló gyereket egész nap üldözi a lakásban a csöcsével, mert nehogymár ne szopjon minimum óvodás koráig (ez nem vicc, Szoptatási tanácsadás - kérdezz felelek Facebook csoport teli van ilyenekkel). Poén amúgy, hogy amikor egész nap cicin lenne a gyerek, akkor a csoportban azt mondják, hogy hagyd neki, őt tudja mire van szüksége, amikor viszont leválasztaná magát, akkor nem tudja, tukmáld csak a cicit éjjel-nappal :D