Suttogo modszer vagy kotodo neveles? Esetleg valamilyen kozeput? Ti melyikhez alltok kozelebb, melyik jott be?

Kötődő, válaszkész nevelés.

Én próbálkoztam a suttogóval, voltak terveim, elveim... aztán lett egy gyerekem :)

Egyszer hagytam sírni... életem leghosszabb 7 perce volt :o

egyik sem. a saját ösztöneim mindenben. A kötődőt egy baromságnak tartom, barátnőm a szerint neveli a gyermekét, és egy akkora hiszti gép, óránként 4szer teszi mellre 2 évesen, nem lehet vele kimozdulni, mert matrica a gyerek, kis tesója sem lesz emiatt, köztük alszik stb. ráadásul szerintem ez semmi önállóságot nem ad a gyereknek. Le lehet pontozni, szerintem akkor is így van.

Én mindenben az ösztöneimre hallgatok, nem hagyom sírni őt, de nem is ugrok egyből, megszokta hogy a napnak bizonyos időközeiben egyedül kell játszania (persze ha nyűgös a napja ott vagyok vele mint minden más anya). Nem szoptattam 2 éves koráig, és nem óvom őt mindentől.

Nem akadok ki, ha rokon fel akarja venni őt vagy ha -3 fok van kint, attól még nem fogom szoba fogságra ítélni.

Csodálatos, nagyon nyugodt baba, ez részben örökletes persze mert a szülei is ilyenek, de szerintem valahol a nevelésünket is igazolja a viselkedése. A környezetem szerint nagyon jól csinálom. Én meg csak az ösztöneimre hallgatok.

A suttogó nekem 3 hónapos korig bejött, bár nem ragaszkodtam hozzá drasztikusan. Csak a tevékenységek sorrendjét vettem át: alvás, evés, ébrenlét, megint alvás... stb. De nem óra szerint, igény szerint. Valahogy addig úgy működött a kisfiam, hogy ez neki jól ment. Aztán megváltozott, most már nem tudnám tartani vele. (5 hónapos)

Sírni hagyás egyébként nincs a suttogó módszerben.

(Off: Te jó ég, most rákerestem a tigrisanya módszerre, ez nagyon durva!)

A kötődő nevelésben egyébként napirend sincs?

Mert a barátnőm gyereke szerintem azért is ilyen hisztis a mai napig mert nincs napirend, nincs semmi rendszer az életében. Nem tudom valamelyik módszernek része e, mint írtam én ösztönből nevelek, de a napirendet nagyon fontosnak tartom, és azt viszont betartattuk, nem mondom hogy bármi áron, volt hogy eltértünk tőle ha pl beteg volt, de az a tapasztalatom hogy a legtöbb gyerek kimondottan igényli és ezért könnyű is betartatni. Az már más kérdés hogy valakinek egyszerűbb mellre tenni a gyereket mint foglalkozni vele és akkor úgy persze hogy felborul, ha a gyerek akkor eszik, ha az anyuka pihenni akar. Kötődő nevelés címén

Kötődőt hülyeségnek tartom.Azok azok a gyerekek akiket nem lehet letenni,akik folyamatosan csak cicin lógnak,nem akarnak normális ételt enni,és nem alszanak életük első 3 évében 2 órát egyhuzamban.Nincs napirend,nincs nappal alvás vagy össze-vissza.Kis zsarnokok akik a szüleiket irányítják,na kösz nem.

Suttogót olvastam,a felvesz-letesz módszert kipróbáltuk,úgy üvöltött a gyerek,hogy azt mondtam,köszi soha többet.Álom etetést szintén próbáltam,felébredt rá a gyerek nem jött be (de barátnőmnek igen) a napirendre szoktatása nagyon jó,de tapasztalatom szerint ha nem kötődő humbukban neveli valaki a gyereket akkor magától beáll a napirend olyan 3 hónapos korra,és akkor normálisan eszik-és alszik is a gyerek.

Szóval mindkét módszerben van jó is rossz is,de kizárólagosan egyiket sem ajánlom.

A tigris anya módszer meg kész vicc,az nem nevelés hanem egy élő emberi lény megalázása!

Középút :) szerintem az életben minden szélsőség hülyeség, így vagyok ezzel is. A suttogó nekem nagyjából ridegtartással egyenlő, de azt se értem, amikor valaki folyton a gyereke seggében van, holott az remekül ellenne magában, meg ráerőszakolja magát. Én nem hagyom sírni, sose hagytam, igény szerint szoptattam, de nem állandóan, minden nyekkre, előbb azért megnéztem, hogy tényleg az-e a gond... Nem is lógott a cicimen egész nap soha. Most 9 hónapos, még szopik, de már próbáljuk a napközbeni cicizést teljesen elhagyni, bár azért még ez lesz pár kör.

Hordozok, de azt hülyeségnek tartom, hogy ok nélkül, a lakásban is, ha amúgy tök jól eljátszik.

Nem zárkózom el az együttalvástól, de minden este a saját szobájában fekszik le (én ugye nem megyek 7-8-kor aludni), és csak akkor hozom át magam mellé, ha sokszor ébred, rosszul alszik, hiányol. Ha jó éjszakája van, max 3-4-szer ébred, akkor marad (ez ritka, sajnos nagyon rossz alvó). Napirend nagyjából van, de nem úgy, hogy én kitaláltam és hozzáidomítottam a gyereket, hanem az ő igényei szerint, így néha nyilván változik, ahogy ő is egyre nagyobb lesz. Alapvetően közelebb állok szerintem a kötődő neveléshez, mint a suttogóhoz, csak ésszel csinálom.

Kötődő/válaszkész nevelésben miért ne lenne napirend?

Nálunk abszolút beállt a napirend 3 hónapos korára, de ettől függetlenül igény szerint evett... tehát ha pl 11kor éhes volt, nem húztam csak azért az időt, mert még nem telt le a 3 óra és nem lehet éhes még a gyerek...

fürdés és fekvés időpontja fix, immár 5 éve... és igen, együtt alszunk, de pusztán azért, mert én úgy éreztem, hogy utánam ne sírjon a gyerek. ne érezze úgy, hogy cserben hagyom, ne tanuljon meg egyedül aludni, hiszen anya meg apa sem egyedül alszik... erre ráér még. De ez egyáltalán nem hátrány, olyan pillanatokat ad, amiket sokan nem élnek át a gyerekükkel... és ennek ellenére simán elvan nélkülem, ha máshol alszik, nem vagyok ott (pl mamánál) egyáltalán nem okoz gondot éjjel a hiányom.

De persze ez csak egy példa.

az a baj, hogy a kötődő nevelés kapcsán sokan ősanyákat képzelnek el, akiknél ha nem a hétukon van éppen a gyerek, akkor a csecsen lóg... pedig nagyon messze van ettől a dolog.