Tényleg nagyon nehéz lesz az első pár hét a babával?

Nálunk anyósom jött 1 hétre, amikor hazamentünk a kórházból. Na az az 1 hét volt a legkönnyebb... :-)

Ő csinált minden házimunkát, én csak a fiammal foglalkoztam, meg aludtam.

Hidd el, belerázódsz majd.

Szerintem egy babával nem csak az első pár hét nehéz... 😊 És igen, ez babafüggő. A pici fiam most lesz hétvégén 4 hónapos. Amikor hazajöttünk a kórházból jött anyósom es anyukám is segíteni, de igazából olyan jókat aludt a gyerkőc, hogy pihenni is tudtam és megcsinálni apróbb dolgaimat, így "feleslegesnek" éreztem, hogy itt vannak a nagyik...☺ Bezzeg most... Kész logisztika megszervezni egy takarítást is...😀 Ugye többet van ébren, igényli a foglalkozást, vannak olyan napjai, hogy 20-30 perceket alszik, azt sem tudom, mihez kapjak ebben a rövid időben... Most tényleg örülök mindenféle segítségnek...😊

Lényeg a lényeg, ne parázzatok rá előre, majd szépen megismeritek a babátokat, az igényeit. Talán azért nehezebb az elején, mert meg kell szoknotok ezt az új, kis jövevényt, aki belecsöppent az addig megszokott életetekbe. Fofadjatok el minden segítséget, amit úgy éreztek, hogy szükséges, és ne szégyelljetek segítséget kérni. A tanácsokat módjával megfogadni... 😁 Bízzatok az ösztöneitekben! Boldog babázást!

:-) attól függ,mennyire voltál előtte "elkényeztetett" pozícióban!

Van egy barátnőm,aki 10 előtt sosem kelt fel,hát neki nagyon fájt,hogy a baba nem alszik egybe 12 órát!

Változás,az biztos,de alkalmazkodni kell hozzá és ugye a világ sem áll meg!

Nekem anyukám hiába jött volna, mert a 0-24-beli szoptatás és fejés miatt voltam hulla, a háztartás nem érdekelt. A gyerek mindenkinél üvöltött, úgy pedig aludni nem tudtam volna.

De nyilván ha megvagytok anyukaddal, jól jöhet.

Ha pedig "könnyű" babát dob a gép, nélküle is meglesztek.

Babafüggő szerintem is. Velem mondjuk itthon van a férjem az első hónapban, de azért el tudnám egyedül is látni. Ő csak részt akar benne venni.:)

Engem császároztak, az első két kórházi nap kemény lett volna seb-ügyileg, ha a férjem nincs benn velünk, gyakorlatilag ő etette és ringatta is első éjjel és délután. Másnap már ketten egész jól ellavíroztunk. De első nap, ha egyedül vagyok, tuti nem tudtam volna ellátni a szobámban.

A védőnő azt mondta, és teljesen igaza volt, hogy meg kell ismerni a babát. Pl. mi keltettük a csecsemős tanácsára éjjel is enni, a gyerekorvos mondta, hogy ha nem kel fel, nincs igénye enni, ne teremtsük meg. És igaza volt, itthonra álombaba lett belőle. Szabályos időközönként eszik, alszik, nézelődik. Szinte soha nem sír, csak ha fürdéskor kikerül a vízből, amúgy imádja a vizet.

Mi nem is éjszakázunk, 7-kor eszik+pelenkázás, 11-kor eszik és pelenkázzuk ismét, onnantól reggel 7-ig alszik, van, hogy mi ébresztjük, van, hogy magától kel. Így jut időnk olvasni, pihenni, filmet nézni, a háztartással foglalkozni, nagy sétákat tenni a városban. És napközben nem kell lepihennünk aludni.