Baba mellett mennyire kell segítség, mennyire nehéz egyedül?

nekem az első két hétben nálunk volt az anyukám, ez nagyon jól jött mert szövődményes császárom volt, ráadásul kertünk van, minden akkor érett be, gyakorlatilag egész nap befőzött, én meg elláttam a babát.

De ha alapvetően nincs kert, és a szülés nem komplikált, akkor önmagában apai segítséggel (ami pl a bevásárlás meg hétvégén a porszívózás és a fürdetés) szerintem el lehet boldogulni. A 3. héttől már nekem sem volt segítségem: a férjem dolgozott, a nagymamák 2-3 hetente jöttek egy napra. De tökéletesen el tudtam látni a babát, sőt a 4. héttől már belefért a kert is és a takarítás is, sőt főzni és főzök minden másnap.

Az a legfontosabb hogy 2-3 hónapos korától, amikor már gyakorlatilag képes rá hogy perceket - negyed órákat el legyen egyedül, mindig hagyj neki önálló időtöltésre lehetőséget, hogy megszokja hogy egyedül is kell lenni, ez azért is fontos mert később az önálló játék során nagyon sokat fejlődik. az is jó ha ott ülsz vele és mindent megmutatsz, de mint ahogy egy felnőttnek is aki gyakorlatban próbál valamit elsajátítani - szüksége van az önálló gyakorlásra, úgy egy kisbabának is.

Tönkremenni! Ugyan már! Ha már valaki annyira "töketlen",hogy egy gyerek gondozásába tönkremegy, akkor annak el kellene gondolkodni,hogy egyáltalán vállaljon-e!

Nagyon sokan több gyerekkel elboldogulnak. Nálunk úgy mondom,hogy másfél segítség van, két gyerekre. Anyósom, aki a Kicsire is tud vigyázni, még aktívan dolgozik, tehát kb. heti egy-két óra a nagyon max. hogy tud rá vigyázni, apu a Naggyal el van,de ő rá meg a Kicsit nem tudom bízni. De jó szervezéssel mindent meg lehet oldani.

De egyébként a babával otthon vagy. Effektíve az a "dolgod",hogy ellásd, vele foglalkozz. A háztartást én az elejében a háttérbe szorítanám, csak,amit muszáj, utána meg szépen ki fog alakulni.

Férjem kolléganője úgy maradt egyedül két gyerekkel, hogy csak az anyósát tudja nagyon ritkán megkérni,ha vigyázni kell ovi-suli után a gyerekekre, vezető beosztásban dolgozik, apuka pedig másik városba költözött. Mégis megoldja az életüket, sőt még sportolni is járnak a gyerekek.

A segítség jól jön, de meg lehet oldani a nélkül is.

Barátnőmnek sem volt, ő fagyasztott le magának ennivalót még szülés előtt aztán pár hétig rendelték az ebédet. A férje volt otthon az első 2 hétben.

Mikor a nagylányom született, anyukám hetente egyszer jött el, akkor is csak bevasalni. Amúgy teljesen egyedül voltunk otthon, soha, semmiben sem kellett senkinek segíteni. Nem volt rá szükség.

Amúgy meg mi a fenétől mennél tönkre? Most mondd, nem takarítasz naponta, nem főzöl minden áldott nap és kész.

Férjemen kívül nem kellett más segítség. Magunknak szültem, nem a nagyszülőknek. Az elején a háztartást nagy ívből..., az ebédet rendeltük...

Hasfájós volt, rengeteget sírt, csak kézben volt el, így az első három hónapban tényleg alig éltünk, de megoldottuk ketten, nem kellett más. Az első két hétben szabit vett ki a férjem, utána "csak" munka után este és éjjel tudott segíteni, de pont elég volt.

Mondjuk, ha egy apának nem nevezhető valakinek szültem volna, akinek egy pelenkázás is nehezére esik, akkor valóban gondban lettem volna, de teljes mértékben kivette és azóta is kiveszi a részét.