Szerintetek is a baba első két évében főleg az anyjára van szüksége? Egyetértetek?

Nem tartom feltétlen igaznak. A bátyám egyedül neveli a kislányát születése óta, azóta már kiskamasz, az én fiaimmal nagyjából egyidős (akikkel ugye én mint anya voltam itthon), egyszerűen keresve sem találnék különbséget köztük, semmit, ami arra utalna, hogy a lány nem kapott meg valamit.

A gyereknek arra van szüksége, hogy legyen vele valaki, aki szereti, akihez kötődhet. Hogy ez a személy az anyukája vagy sem, ilyen szempontból részletkérdés.

Nem hiszem hogy ez igaz lenne. Max annyi hogy apa nem tud szoptatni, ezért nyilván praktikus okból az elején csak anya tud otthon maradni, ha nem tápszeres a baba.

De ha apa is ugyanúgy szereti, törődik vele és ellátja, akkor szerintem mindegy a babának hogy anya vagy apa van-e otthon vele.

ez így túl fekete, vagy fehér.

A saját gyerekeimből az a tapasztalatom, hogy mindenkire és ezer féle ingerre van szüksége 1 évesen is már egy gyereknek. Isszák magukba amit tapasztalnak nagyszülőktől, barátoktól, más gyerekektől is és kitűnően el voltak az enyémek pl. heteket is a nagyszülőknél 1 évesen is, nem fejlődtek alul, sőt. Amikro mással voltak, nem csak velem (aki a háztartást, egyebeket is napról napra intézte) maximálisan csak velük volt foglalkozva, sokkal inkább fejlődtek olyankor, mint velem, aki ellátta őket is meg minden mást is mellettük a rájuk szánható idő kárára.

Elmélkedni lehet, de nem lesz zavart a gyerek attól, ha 2 éves kora előtt mással van, esetleg bölcsiben pl.