Mindenkinek nehéz volt az első három hónap a babával? Mindenképp nehéznek "kell" lennie? Nem is létezik olyan, hogy valakinél a nagy váltás ellenére jól megy?

Nekem nem volt nehéz, sőt nagyon sokszor "unatkoztam", angyali babám volt még most is az 2 évesen néhai hisztiket levéve. Sem hasfájás, sem fogzás nem viselte meg, ha fent volt/van szépen elvan egyedül is. 8 hetes korától átalussza az éjszakát. Most hogy ketten vannak sem érzem nagyon nehéznek, szépen összepasszolt a napirendjük.

De szerintem nem csak a babán múlik a dolog, mert én pl kevés alváson is nagyon jól elvagyok így ha kelt volna se lett volna gond, mert ha a 4 órám megvan éjszaka összesen már jól érzem magam. Na meg nálunk a párom is részt vett az éjszakában is akár szó nélkül. Ha te pl nagyon sok alvást igényelsz és a párod sem segít be akkor igencsak nehéz lesz ha sűrűn kelő lesz. Na meg án nem akadtam ki ha vmi miatt elfáradtam vagy bármi és tápszert kapott az apukájától. Sztem mind a 3 emberen múlik mennyire lesz nehéz vagy könnyű.

Nekem az elsővel az első 3-4 hét volt a nehéz, a kapkodás, az ismeretlen helyzet miatt. Aztán elkezdtem megoldani, amit lehet. Aludni, amikor lehet, úgy altatni, hogy nekem is jó legyen. Úgy etetni, hogy nekem is jó legyen, stb. Sokkal könnyebb lett, hogy nem kényszerítettem bele magunkat tovább abba, amiket leírtak, amiket elvártak.

A második gyerekkel ugyan így jártam, csak vele már az első 2 hétben azon voltam, hogy tudatosan kialakítsuk azt a módszert, ami neki is nekem is jó. Szerencsém van, nem volt nehéz egyikkel sem ezek után, max ez az első 1-1 hónapig, utána aludtak végig éjjel is már, nem volt gond sem a fogzás, sem az evés. Egymást csépelik, de ez már nem az a kérdés, amire kíváncsi vagy egyelőre még :) 1,5 év van köztük.

Attól függ! Akinek eszik-alszik babája van, annak nem nehéz. Pláne ha 1-2 hetes kortól átalussza az éjszakát. Én azt kell, hogy mondjam, annak ellenére hogy a kisfiam az első 3 hónapban 2-3 óránként szopizott éjjel, még mindig könnyebb volt, mint ami utána jött. Vigasztalhatatlanul ordított órákat, alig volt egybefüggő alvása, nappal alig aludt. Ez így ment 2.5 évig. AZóta sokkal jobb, sajnálom, hogy nem élhettem meg a babázós korszakot szépként, mert mindig volt valami gondunk (egyébként egészségügyi problémák miatt), de próbálom már elfogadni. Tulajdonképp teljesen kikészültem ennyi idő alatt, mert nem csak az volt h felkelt, hanem nem tudtam segíteni rajta és ordított éjszakánként... :(

De reménykedek egy könnyebb folytatásban a kistesóval :)