Szerintetek is jobb a felfogásom ugye?

A legnagyobb tanulságom mióta anya vagyok: NE ítélkezz más felett és NE vond kétségbe más anyaságát. Mindenki a legjobbat igyekszik tenni lehetősége és ereje szerint és annak a gyereknek pontosan arra az anyára van szüksége.

Hogy te majd hogyan reagálsz, ott fogod látni.

Én kibekkeltem 1,5 évet úgy hogy egyetlenegy éjjelt sem aludtam végig és sosem gondoltam milyen mélységekre kerülök majd. Én azt mondom elsősorban örülj annak, amit ad az élet és fogadd el, amit elvesz (tavaly elvetéltem én is és most 3 hónapja elvesztettem édesapám, 24 hetes vagyok). Mindenkinek kijut rossz sajnos...sajnálom, hogy elveszítetted a babádat, hidd el nem azért történt mert rossz vagy vagy rosszul gondolkozol..

A barátnő sokkal normálisabb. Tudom, h tragédia, ami veled történt, sajnálom is, de hidd el, a bnő se rossz anya, csak ő már tudja, milyen a babasírás. Olyan, h idegileg teljesen kicsinál, majd megbolondulsz, mert nem tudod, mi baja, segíteni akarsz, de nem tudod, hogy kellene. Vagy amikor látod, h fáj a hasa, szinte sikítozik a fájdalomtól, a 8. cseppet hozod a gyógyszertárból, de nem használ egyik sem..na ez teljesen kiveszi az emberből a lelket, amikor szenvedni látod a babát. Nekem nem is az alváshiány volt a gáz, hanem ez a lelki oldala.

Nem tudod, milyen babát kapsz a sorstól. Az meg, ha férjednek nem hagyod majd, hogy segítsen...nem hagyod??:D könyörögni fogsz. De ha nem is fogsz, miért vennéd el tőle az örömöt, h a babával törődhessen?

"jobban megbecsülöm majd"

Én ennél a mondatnál gondoltam azt, h nem vagy normális. Te tényleg azt hiszed, h a bnőd nem becsüli a gyermekét, csak mert kimerült?

Winnicott óta tudjuk, hogy a gyereknek nem tökéletes anyára van szüksége, hanem "elég jó" anyára.

Tökéletes anya ugyanis nincs, és aki mégis a tökéletességre próbál törekedni, az előbb-utóbb konfliktusba keveredik önmagával és ez árt a gyereknek is. Nem éri meg.

Személyes tapasztalatom, hogy sokkal jobban tudok a gyermekemre koncentrálni, ha a saját igényeimre, szükségleteimre is koncentrálok.

Sajnálom ami veled történt, de ez nem felfogás kérdése, amikor márr egy hete nem alszol és nincs segítséged sem, meg ordít éjjel nappal akkor ezt már nem így fogod gondolni, nekem 2,5 éves már a lányom, mindennap megfogadom hogy türelmesebb leszek, de az enyém lány létére nagyon rossz, ráadásul a 2.-at várom fáj a derekam, fáradékony vagyok, estére bedagad a lábam.

Ezek a dolgok nem olyan könnyűek mint ahogy gondolod, nem hiába van sok nönek szülés utáni depije, de lehet hogy a bnödnek is van egy kicsi, inkább hallgasd meg és segíts neki :)