CSAJOK, mit tanácsoltok? Ezt már nem lehet birni

:))) az első válaszon jól elmosolyodtam... biztos jószándékú volt a hozzászóló, de tuti nem volt még dolga ilyen babával! Kedves kérdező, kezet foghatunk, ugyanez van nálunk is, 8 hós lesz... a napokban tettem fel ugyanezt a kérdést.. okosat nem tudok neked én sem mondani, sajnos senkinek semmi sem használt, volt aki mindig felvette, volt aki (pl én is) hónapok óta hagyom, nem kapkodom fel és próbálom terelni a figyelmét de semmi változás... valószínűleg ez már a szeparációs szorongás és ki kell várni a végét...:(((

nekem az a fő bajom, hogy már annyira türelmetlen vagyok a sok üvöltéstől...:(( erre a sedatif pc-t szedem, az egy kicsit lenyugtat :) homeopátiás amúgy. egyébként meg amikor csak tudok elszabadulok itthonról egy kicsit feltöltődni, utána sokkal jobb.. Sajnos mást én sem tudok tanácsolni...:(

Szoktasd:) Én úgy csináltam, hogy leraktam a habtapit, rá néhány játékot, és odaültem mellé. Első nap kiszaladtam wc-re, aztán inni, stb., lényeg, hogy azonnal visszajöttem, hogy lássa, nem vesztem el. Aztán napról napra növeltem a külön töltött időt, kb. egy hét alatt eljuthatsz a 20 perc önálló játékhoz.

Ezen kívül játssz vele kukucsosat, hogy tudja, ha valamit nem lát, attól még az megvan, így ha nem látja anyát, attól még nem vesztél el:)

Készülj fel, hogy az első egy-két napban lesz sírdogálás is, de ilyenkor ne vedd fel, hanem kuporodj mellé, és tereld el a figyelmét. Ha rászánod az időt, és az elején minden nyekkenésére melléülsz és játszotok, hamar hozzászokik, hogy nem kell mindig kézben lenni:)

Kitartás, és drukkolok, hogy összejöjjön:)

ҝ

Hát nálunk a hordozó vált be. Sajnos már nem tudtam mit kitalálni. Felkötöttem a hátamra és úgy végeztem a dolgomat. Van hogy egy 5 perc után már kéredzkedik le, de van, hogy egész nap a hátamon lenne.

De inkább legyen ott, mint a sírás. az idegösszeroppanás határán voltam. Próbáltuk a szoktatást, meg mindent.

Pedig 3. gyerek, volt tapasztalatunk. Mégis :-(

15.23-as lehetne egy kérdésem? a második válaszoló vagyok. Én is ezt próbálom csinálni amit írtál, a szoktatást, már december óta... én is bíztam benne, hogy pár hét alatt beáll a rend, de még mindig ugyanott tartunk. Amikor sír, próbálom lekötni a figyelmét, anélkül, hogy felvegyem, de van, hogy akkor csak méginkább rákezd és SEMMI sem használ (csak az ha felveszem). Ilyenkor mit csináltál???

én hiába próbálok neki bármilyen játékot mutatni, vagy beszélni hozzá, csak üvölt a fejembe... :(((

A második gyerekem volt ilyen. Amit tudtam, ülve csináltam, ölemben a babával. 11 hónaposan elkezdett járni, akkor "leakadt" a kézben levésről. Bár néha visszakívántam az ölbevevős korszakot, mert állandóan ment és nyílegyenesen, keresztül mindenen. Nem tudom, hogy bírta az állandó járkálást.

Hátha a tiéd is hamar elindul és szeret majd járni, akkor egy kis lélegzethez juthatsz.

Nincs aki "átvenné" egy kicsit?

Hát az a helyzet, hogy ilyenkor mindig csörgős, éneklős, hangoskodós játékot játszottuk, de az is bevált, hogy énekeltem neki, amíg ő ordított. Nagyon nehéz, tudom, de nálam ez nem a sírni hagyni kategória, hiszen ott vagyok vele, csak nem kézben van, hanem földön. Az első alkalommal a hajam is felállt, mert szó szerint egymás ellen hangoskodtunk, de én bírtam tovább, és a végén elvigyorodott és hallgatta az éneklést. Lényeg, hogy legyél kitartó, ne hagyd ott, de ne is vedd fel, már megszokta, hogy kézben van, ezért ordít, de ha következetesen mindig játszol vele, meg énekelsz neki, amikor kiabál, rá fog jönni, hogy ez most nem a felvevős időszak. Az is bevált, ha jó magas tornyot építettem játékból, és ő lerombolhatta:)

Lehet, nekem szerencsém volt a fiammal, de mivel ő abszolút nem egyszerű eset, nem volt könnyű rászoktatni de hiszek benne, hogy ha kitartasz, akkor az mindkettőtöknek jó lesz hosszú távon:)

Drukkolok, hogy összejöjjön!

ҝ

Én is úgy tettem, ahogy a 15.23-as.

Sokáig, sokszor üldögéltem mellette, aztán hopp kiszaladtam berakni a mosást, ittam, pisiltem... és egyre nőtt az idő, amíg távol voltam. Sokszor azt sem bírta kivárni, hogy az ebédjét összeturmixoljam, csak bedobtam a járókába, ő meg üvöltött. Aztán valahogy csak megszokta, ülök vele egy darabig, majd elrohanok picit, aztán próbálom a közelében intézni a dolgokat, ha teregetek ott van, ha porszívózok ott van, ha eszem ott van, csak wc-re és a konyhába nem jön velem (sajnos csak pici főzőfülkém van és féltem).

Ma már meglepődök, berakom a járókába, ha úgy érzem kell 15 perc, hogy elintézzem a dolgom, először kiabál picit, aztán talál valami elfoglaltságot magának. Most már jobb, mert mászik, álldogál, oda megy, ha valami érdekli.

Türelem! Lesz ez jobb is!

♥