Kutyás családok, ahol a kutyával együtt nevelkedik a gyermek! Szerintetek a mi kutyáinkkal ilyen előfordulhat?

én egy nagytestű kutyust fogadtam be az utcáról, mikor még pici volt a lányom (1 hós). az első évben folyton rajtuk volt a szemem. azóta van egy fiam is, és igen, sokszor eszembe jut, mi van ha...

mert a gyerekeim aztán folyton gyepálják a kutyát. húzzák fülét-farkát, nyomkodják szemét, folyton rájuk kell szólnom. szegény kutya meg csak tűr.

fene se tudja, mit gondolhatott éppen az a kutya, mi váltotta ki nála ezt a reakciót.

én épp ezért vagyok folyton résen.

Szülők több dologban is hibásak: a kutya nem tudta hol a helye a családban, illetve ha már egy jel volt akkor felelőtlenség volt legyinteni rá.

Három kutyánk van, kettő nagytestű a kertben ahol nem férhet hozzá a lányom. az egyik kutyát csak apával simogathatja, a másikat velem is, de egyikkel sem maradhat egy másodpercre sem egyedül. Van egy törpeschnauzer is aki szobakutya, vele már maradt egyedül, mert már másfél éves a lányom, szabadon közlekednek a lakásban, de a kutyának még azt sem tűrném el ha rámordulna (eddig nem volt még erre sem példa), illetve a lányomnak is tudnia kell, hogy mit szabad és mit nem a kutyával kapcsolatban.

Lehet, hogy a kutyások ezzel nem értenek ezzel egyet, de minden kutyáról feltételezni kell ilyesmit,mert küllönben késő bánat.:-(

ÉN azt gondolom, hogy egyik kutyában sem szabad megbízni 100%-osan. Ha bármilyen mozdulatot támadásnak vesz, azonnal visszatámad, és ilyenkor akár másodpercek alatt elharaphatja egy kisgyerek torkát.

Nekünk udvari kutyánk van, 80 kilós német dog, és a gyerek nem mehet a közelébe. Ha mi kint vagyunk, akkor a kutya vagy meg van kötve, vagy be van zárva. Ha mi nem vagyunk kint, akkor szabadon van. Nekem a kisfiam biztonsága az első. Ha a kutya megtámadja én még arra is kevés vagyok, hogy leszedjem róla.

Nővéremék ki szokták hozni a lakásban tartott keverék kistestű kutyájukat. Őt simogathatja, nyúzhatja, de egyetlen másodpercre sem maradhat vele egyedül.

szia! Az általad SZAKSZERŰEN NEVELT KUTYA sosem tesz ilyet. Ismétlem, csak akkor, ha te neveled kicsi kora óta és úgy neveled, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Most nincs kutyánk, de a párom az előző kutyusunkért a kezét a tűzbe tette volna, hogy soha nem csinál ilyet.

Azt mondják, hogy a kutya sosem támad ok nélkül. Lehetett beteg, az sem kizárt, hogy valami irritálta (pl. zenélő játék, ismeretlen szag a kislány szobájában)

9 éve él velünk.A szobákba nem jöhet be.A mi szobánknál rács is van.A lányom 1 éves,egyedül nem mehet ki a szobából.Igen,félek,mert mégiscsak egy állat.Azt hiszem egy ilyen pici gyereknél egy pillanat elég.Csak egy picit erősebben dörgölődik hozzá,már elveszti az egyensúlyát.Játszhatnak,de csak felügyelettel.

Németjuhász_dingó keverék.

Ha a kutyád MEG VAN NEVELVE akkor nem lesz semmi baj. Emellett sosem szabad őket egyedül hagyni, illetve a gyereknek meg kell tanítani hogy ne nyúzza, nem nyúljon a labdájához, a táljához! Nagyon fontos hogy ti egy család, a kutyának a falka vagytok. Normális esetben az anya vagy az apa a főnök és mindenkinek a kutya fölött kell állni. A kutyának és a családnak is így lehet nyugodt és boldog élete! Ha a kutyát elkényeztetik, ágyban altatják, kézből etetik, mindig megteszik amit kér, elnézik ha rossz akkor a kutya azt hiszi nincs főnök és neki kell átvenni a helyet. Noha hajlamos erre a kutya de neki ez nem jó csak stressz. Ezért lesz ilyenkor szeparációs szorongára, agresszív lesz, ugatós, rosszalkodó stb. Erősnek kell lenni, mert ugyan cuki amikor a kutya koldul vagy üvöltve be akar jönni, de nem szabad neki engedni.

Ha kell kutyaiskola, kutyakiképző könyvek, netes segítséget is igénybe kell venni! A nevelési módszerek tömkelege közül lehet válogatni, attól függ melyik illik a kutya jelleméhez!

Emellett még van pár fontos dolog amit mások lehet nem vesznek észre. Pl: a kutya származása. Egy jó tenyésztőtől vett kutya kisebb eséllyel lesz agresszív mint egy szaporítótól pár tizesért, olcsón vett "fajtatiszta". Mivel utóbbi nem figyel a szűrésekre, az összeillő párokra, a nevelésre csak az anyagi haszonra. Emiatt sok kiskutya beteg, de akár idegi baja lesz. És akkor pedig hiába neveled, mert ez öröklött.. Meg aztán ott vannak a menhelyi kutyák. Szép dolog megmenteni őket, de szerintem gyerek mellé nem pont a legtöbbet szenvedett, szomorú, beteg kutyát kell elhozni, mert ki tudja mi történhetett vele mielőtt hozzátok került!

És fontos mindig tudni a kutya egészségi állapotáról! Az állat jól titkolja a fájdalmát, épp ezért vannak néha "titokzatos" balesetek, hogy "csak megpaskoltam ahogy máskor szoktam" A kutya sokszor nem mutatja hogy fáj neki nagyon de egy gyerek nyúzására vagy szimpla simogatásra rátapinthatunk a fájdalmas részre, és ez már túl sok a kutyának és esetleg haraphat.

Jan Fennel könyveit érdemes megkeresni neten, boltban, mert nagyon sok jót mondanak róla és erőszakmentes a módszere.

Utolsó vagyok, szerintem elzárni a kutyát a gyerektől nem jó megoldás. Egyrészt amikor vesszük a kutyát gondolni kell a jövendő gyerekre! Ha úgy érezzük nem bízunk a kuyában akkor nem kell a 80 kg-os kutyát megvenni. Kutyázás nem csak arról szól hogy megvesszünk a kedvenc fajtánk, az összes körülménynek klappolni kell, a felelősség néha lemondással jár, olyan kutyát kell választani ami minden szempontból megfelel és nem csak tetszik.

Másrészt a kutyában az elzárás csak ellenszenvet és mérget szül! És aztán egyszer kiszabadul, bántja a gyereket és a szülők megveregetik a vállukat hogy hát ők tudták milyen szemét ez a kutya, ezért zárták el az elejétől... Mégis mit gondoljon a kutya akit addig szerettek, dédelgettek, és most jött egy kisgyerek aki alatta van (mert egy kis gyerek sosem lesz fölötte, a kutya érzi hogy nem felnőtt) és ha a gyerek ott van akkor rá sem néznek, elzárják stb...