Férjetek mennyit segít nektek éjszaka a babával? Mennyit és mit dolgozik? Nem az etetésekre gondolok, inkább hasfájásra/betegségre/fogzásra stb.

"Ne hasonlítsuk már a gyereknevelést a munkahelyhez, mert ég és föld."

Valóban ég és föld. Stresszes, nagy felelősséggel járó, sok túlórát igénylő munkám volt pénzügyi területen, de százszor könnyebb volt így visszagondolva, mint a refluxos, emésztési problémákkal küzdő, "soha nem alvó" csecsemő mellett 0/24-ben helytállni. 7-kor indultam és gyakran 9-kor, 10-kor estem haza, mégse voltam soha olyan kimerült, mint a gyerek mellett. Férjem hasonló munkakörben dolgozik, együtt visszük az éjszakákat.

Lehet, kamu, bár hiszek a barátnőmnek, de az orvos férje is ugyanúgy kiveszi a részét az éjszakázásból. Ügyelet (SBO) után nappal alszik, este viszont akkor is kel a gyerekhez.

A 25-ös hozzászólóval hasonló szituációt élek meg én is az elsőszülöttemmel. Soha ilyen fáradt, kimerült nem voltam a babázós időszak előtt, mint most. Baba és baba között is van különbség, nem is kevés, ha az enyém is jó alvó, jó evő lett volna,-legalább kezdetben, vagy bármikor egy rövidebb időszakban- akkor biztos én sem szorultam volna arra, hogy a férjem is helytálljon olykor éjszaka. De az enyém ezenfelül még extra kötődő, akit a fogzás, időváltozás is megvisel, s aki napirendet nem ismert hosszú hónapokon keresztül, mivel mindig volt valami, ami megzavarta a nyugalmát. (Nyáron a meleg miatt nem evett, fogzás miatt ismételten nem, nehezen alvó volt mindig is, így esélytelen volt a napirend, random jött a különböző események ideje, sorrendje.)

Férjem 3 műszakban dolgozik, de természetes volt neki, hogy amikor tud, segít. Sokszor mondjuk is, hogy csak egy-egy alkalomra cserélhetnénk szerepet, mindenki jól járna. Teljesen más otthon 0-24-ben helytállni, türelmesnek maradni, mindig mosolygósan tenni-venni, mint letudni azt az x órádat, de tudni,hogy utána jön valami más, szellemileg vagy testileg pihentetőbb, nemcsak a monoton anya-szerep, ahol nincs még wc-szünet sem.

Szóval cseppet sem könnyebb otthon lenni, pedig én is így álltam hozzá, hogy de jó lesz majd, ha otthon leszek évekig, hát annyira nem jó, legalábbis abból a szempontból nem, hogy néha úgy érzem magam, mint egy kivert kutya....