Ti is ebbol alltok ki egesz nap? 3 honapos baba anyukaja

9 (4): nem egészen értem mire akarsz ki lukadni, én nem olvastam őt, bevallom, a sógornőm igen, és a 24/24ben mellette és mindentérte elvet vallja.

Ha nem erről ír, akkor elnézést, hogy félre értettelek.

A lányom több időt elvolt mindig is egyedül, a koránál fogva elvárhatótól, de sosem unatkozás miatt nem sír, hanem egyszerűen annyira élvez csak kint ülni pl a levegőn és nézelődni, meg leteszem a konyhába, akkor egyszerűen megy, kinyitja a fiókot, kivesz valamit ami felkelti az érdeklődését azzal játszik stb...

nem gondolnám hogy ez káros, sőt, ez egy nagyon pozitív tulajdonság, és nem azért ilyen mert sz..am rá mindig is és kínjában lefoglalja magát, mert én is fél napokat ültem mellette, csak mint írtam ő 2*30 percet aludt már 4 hetesen, ezért napi 10 órában kellett lekötnöm, egy 4 hetest nem olyan egyszerű dolog...ezért sokat volt egyedül, de nálunk nincs tiltott fiók, se tiltott dolgok, folyamatosan figyeltem őt mindig is, és rengeteg mindent megtapasztalt már kiskorától, valószínű ezért találja fel magát egyedül is, mert mindig talál valamit ami érdekli.

Az a tapasztalat, hogy a tankönyvből nevelő szülők olvasnak valamit, lesarkítják, és úgy alkalmazzák. Aztán csodálkoznak, hogy nem működik, nem úgy működik. Igaz ez a kötődően nevelőkre is meg a suttogókra meg mindenre.

Az arany középutat kellene megtalálni, és akkor működnének a módszerek - mindegyik.

Jelen esetben szerintem ha a gyerek éppen elvan egyedül, akkor nem kell megzavarni, hadd játsszon. Fog szólni, ha társaságra vágyik. Ranschburg is ezt mondja egyébként, csak általában aki eszerint nevel, az 0-24 a gyereke mellett ül, mert azt olvasta a könyvben (nem, csak ezt sikerült megérteni), illetve rossz anyának tartja, akinek a gyereke elvan egyedül.

15: ez igaz, mint mindenben, itt is igaz, mindent lehet csak mértékkel :)

természetesen, ha alapból zaklatott, nyűgös a baba akkor nem szabad erőltetni hogy egyedül legyen.

Én úgy értettem amit írtam, hogy azért ha csak egy kicsit nyekereg, nyöszög, akkor nem muszáj rohanni hozzá. Meg kell találni valóban a középutat, mi az a jellegű sírás/nyűgösködés, ami már nem az a kategória, hogy majd megszokja a baba hogy egyedül van..

ha hasfájós, vagy fázik vagy szeretetre vágyik akkor persze hogy oda kell menni és felvenni...de a "kötődésre nevelés" amit sokszor szó szerint értelmeznek, szerintem nem a jó út :)

Az én lányomnál is volt az első pár napban, hogy unatkozott a hintában és emiatt nyüszögött, de mivel se takarítónőm, se segítségem nem volt, hát nem rohantam egyből - amit tudtam, igen, de ha pl épp a zuhany alatt voltam ő meg becsatolva nézte a pihenőszékből ahogy zuhanyzom, és nyüszögni kezdett, akkor pusztán emiatt nem ugrottam ki a zuhany alól, inkább énekeltem neki stb

ugyanígy ha főzés közbe jött rá az unalom, és nyüszögni kezdett, akkor szépen elmagyaráztam neki, hogy anya most nem tudja itt hagyni az olajban sülő husikát, és még legyen el 10 percet- ehhez nyilván adtam neki játékot, de volt hogy így is nyüszögött. Nem sírt, csak panaszkodott, unta a babért...

Aztán megszokta, hogy akkor jön ki a hintából, ha én azt mondom :) ez a folyamat kb. egy hétig tartott, tehát ebben az egy hétben volt az, amit írok, hogy zuhany meg sütés közbe nyüszögött, de onnantól már többet nem, hanem gond nélkül el nézegette amit csinálok 30-40 percig is akár, mert tudta hogy úgyis kiveszem amint lehet. Addig meg adogattam tényleg mindent a kezébe meg beszéltem hozzá, hogy ne teljen passzívan ez az idő.

És tényleg nem arra gondolok, hogy hagyd sírni ha utál ott lenni, az nyilván nem megoldás. csak ne rohanj egyből ha egy kicsit nyüszög.