Mit jelenthet, hogy vmelyik baba határidő előtt, közben, vagy csak késve kezd kúszni, mászni, stb. , ha kizárjuk a rendellenességeket (izomkötöttség, születéskori oxigényhiányos állapot, stb)?

Hogy közhellyel válaszoljak: minden baba más ütemben fejlődik. egyáltalán nem mindegy, hogy miközben a mozgásfejlődés folyamatban van, hogyan halad pl. a beszéddel, vagy más készségekkel. A Dévény ajánlás szerint minden nagymozgásra két hónap van, ez azért elég tág határ ennyi idős korban, és valójában fontosabb a nagyozgások sorrendje, mint maga az időpont.

Az nyilvánvaló butaság, hogy az életben sikeresebbek lennének a korábban kúszni, mászni, ülni, járni tudó babák. Millió tényezőtől függ a boldogság és siker, de ennyi idős korban leginkább a szeretetteljes, elfogadó, érzelmi biztonságot és kiegyensúlyozottságot biztosító családi háttértől, a nevelési elvektől és módszerektől (be akarom-e állítani a sorba, vagy önállóan gondolkodó, a véleményét megmondani és azért kiállni tudó gyermeket nevelek-e belőle, stb.).

Az idegpályák valóban fejlődnek, de nem egyszerűen a mozgásTÓL, hanem azzal (is) összefüggésben. Eleve bizonyos mozgásformákra nem képes a baba, mielőtt agyilag érett nem lesz rá. Ugyanakkor a passzív mozgás is fejleszt, pl. ringatás, hintázás, hordozás. Az idegpályák fejlődésére még sok más dolog is jó hatással van, pl. a szoptatás/ringatás/ karbavétel közbeni szemkontaktus az anyával és még sokáig lehetne sorolni.

És csak nagyon kevés dolog jutott most eszembe, ennél még sokkal-sokkal több dolog van, amit ebben a témában le lehetne írni.

A boldogság és siker? Úgy gondolom, hogy kisbaba korban a legtöbb, amit ezekért tehetünk, az a megfelelő nevelés, nem tudom, hogy ezt klasszikusan külső tényezőknek lehet-e nevezni, de végülis igen. Nyilván a képességeket a genetika is meghatározza, de azért tudjuk, hogy nem mindig a legjobb képességű emberek a legboldogabbak, és nem is feltétlenül ők a legsikeresebbek (amúgy meg nem is feltétlenül a "sikeres" emberek a boldogabbak:)

Amit én látok a környezetemben és a saját gyerekemen: valamiben kiemelkedően jó, erősebb képességű egy másik kisgyerekhez viszonyítva, valamiben pedig a másik kisgyerek a jobb (például fiam elképesztően gazdag szókinccsel rendelkezik, és választékosan, tisztán beszél 2,5 évesen, viszont még nem érdekli a szobatisztaság. Három éves kis ismerős gyermek 2 éves kora óta szoba- és ágytiszta, viszont beszédben sokkal gyengébb, nem ragoz például, stb.) Eleinte hajlamosak az anyukák összehasonlítani a gyerekeket, mintha táblázatok és statisztikai adatok szerint kéne fejlődniük, de ennek nincs értelme és csak szorongást okoz (vagy téves elbizakodottságot:) Később azért már nem csak "mit tud már?"-ból áll egy gyermek, hanem bejönnek a szociális készségek, problémamegoldó képesség, intelligencia, stb.

Szerencsés, ha iskolakezdésig utolérik egymást a gyerekek az elsajátítható képességekben (a genetikai örökség nyilván egész életre szól), és általában ez így is történik.

De a nagymozgások elkezdése, elsajátítása tényleg csak egy kis, bár nagyon fontos szelete az egésznek, ami a személyiséget, agyi érettséget, egyebeket illeti.

"most a határidő előtt mindent csináló babák az életben sikeresebbek lesznek? mint tudjuk a mozgással fejlődnek az agyi idegpályák is.."

Szerintem ez semmit sem jelent. A gyerekek más más ütemben fejlődnek, és nem mindenben egyformán ügyesek.

Az pedig, hogy mennyire lesznek sikeresek az életben, nem attól függ, hogy pl. mikor kezdenek el mászni, hanem nagyon sok más tényezőtől is. (és itt a lelki tényezők is nagyban szerepet játszanak, nemcsak az agyi idegpályák).

Pl. ha te megtalálod, hogy a gyereked miben ügyes, és ezt erősíted, támogatod, nem pedig azon görcsölsz, hogy miben nem teljesíti a határidőt, akkor nyilván könnyebb dolga lesz.