Baj, hogy szeretjük a felhajtást a picik körül is? Miért szólt be? Máshol nem szokás?

A párommal nagy a baráti társaságunk, sok mindenkivel összejártunk a gyerekek előtt is és most is.

Így ha a gyerekeknek (4 éves a nagy, 11 hónapos a pici) van valamijük, akkor azt is bulival ünnepeljük.

Pl. ilyen a baba neme váró buli, utána a babaváró, szülinap, névnap, Mikulás, Karácsony. Szóval mindig találunk alkalmat arra, hogy összerántsuk a társaságot. De ha nem mi, akkor valaki más, persze vannak "felnőtt" bulik is.

Viszont most volt ugye a Halloween és elhívtam tesómékat is, mert neki is van 2 gyereke és pont előtte panaszkodott, hogy a házban élik az életüket, sehová nem járnak. Eljöttek, akkor nem is volt gond, de később kaptam egy olyan megjegyzése, hogy mégis miért bulizunk mindig, ez nem normális, a gyerekeknek is nyugalom kellene.

De nem értem, máshol nem szokás barátokkal ünnepelni?

A legjobb barátainknak (3 család, velük naponta beszélünk kb.) szinte ugyanolyan korú gyerekei vannak, mint a mieink, így ők alapból jól elvannak, amikor mi találkozunk, elmegyünk valahová. A többiekkel is jóban vannak a gyerekek, így nem feszengenek mellettük.

Elhiszem, hogy neki ez furcsa, de nem értem, miért kell "bántania", hiszen tudom, hogy ezt gonoszkodásból mondta. Ahogyan azt is pár hete, hogy úgy könnyű szuperül kinézni, hogy van pénz és simán lepasszolom a gyerekeket.

Ennek annyi volt az előzménye, hogy egy távoli rokonunk megjegyezte, hogy meg sem látszik rajtam a két gyerek.

Mivel segíthetnék neki, hogy ne legyen ennyire 'besavanyodott'?

Fiatalok vagyunk mindketten (a tesóm 29 éves, én 23 vagyok), szóval szerintem nem az lenne a normális, hogy bezárkózunk és utána siránkozunk, hogy mennyire unalmas az élet.

De egy ilyen anyukán hogy kéne segíteni?