9 hónapos babában mennyire marad meg, ha olykor elvesztem a türelmem, esetleg emelt hangon beszélek vele?

És ez egyre keményebb lesz kb. 1-1,5 éves korától.

Szerintem nem az a gond hogy kiabálsz (én is szoktam)hanem hogy el kell először fogadni magadban, hogy egy gyerek bizony ilyen. Van, akié 9 hónaposan, van, akié később, vagy van, aki azt mondja, az övé bizony sosem volt rossz. Azt nem kell feltétlenül elhinni.

Menjetek hasonló korú gyerekek közé, ha tudtok és látni fogod, hogy másnak is vannak ilyen gondjai és akkor sokkal türelmesebb, vagy legalábbis elfogadóbb leszel majd. Meg amúgy idővel bele is jössz, de ez tényleg durvább lesz 1 éves korától, ha már most is ilyen (ami egyáltalán nem az ő hibája, ő ilyen és kész) - tartsatok szoros napirendet, az valamennyit segít és amit még én tapasztaltam, hogy minél többet hallja, hogy nem nem nem és érzi magát korlátozva, annál jobban fog menni neki mindennek és keresni, hogy mit lehet akkor, ha ezt sem és azt sem.

A kiabálással az a baj, hogy stresszt generál a gyerekben, amit ő nem tud máshogy levezetni, mint újabb "rosszalkodással".

A következetes, akár halk, de nagyon határozott "nem" tapasztalataim alapján célravezetőbb. Másfél éves a lányom, most már eljutottunk odáig, hogy ha tilosban jár, rám néz kérdően és elég megcsóválni a fejem, abbahagyja.

A higgadtság inkább közvetít felé megbízhatóságot, mint a kontrollvesztett kiabálás. Ráadásul a gyerekek elsősorban nem az alapján tanulnak, hogy mit mondasz nekik, hanem a viselkedést másolják. Tehát mondhatod, hogy viselkedjen csendesen (nem most, hanem 2-3 évesen), ha te ezt kiabálva teszed, akkor ő a kiabálást tanulja el, mint konfliktusmegoldási stratégia.

Az egyes válaszoló nagyon jót írt. Próbáld magad beleélni kicsit a helyzetébe, neki még minden új, minden érdekes, minden fel kell fedezni. Nekem egy éves a kisfiam, és a minap kitalálta, hogy ő bizony kézzel eszi a túróstésztát. Kiborulhattam volna, de nem tettem, mert arra gondoltam, hogy neki még milyen érdekes megtapintani a különböző anyagokat, úgymint a darabos túrót, a tésztát, a homogén állagú tejfölt stb. Persze nyilván nem túrkálhat minden ételbe bele, de azért kiakadni sem szabad rá.

A másik módszer, ami úgy néz ki, hogy néha bejön, hogy megtanítgatom a dolgok helyes használatára. Például múltkoriban felfedezte a csapot, és fürdés közben mást sem akart csinálni, csak a csappal játszani, ami nyilván nem pálya. Azóta úgy csináljuk, hogy amikor beleültetjük a kádba, akkor még folyatjuk kicsit a vizet, és a végén ő zárhatja el a csapot, ugyanígy kézmosásnál is, azóta nem akar vele játszani. Nyilván egy konnektornál ez nem működőképes megoldás, de a veszélytelen dolgoknál működhet.

Én még azt szoktam, ha egy szituációt nem tudok megoldani, akkor egyszerűen kiemelem belőle a gyereket. Egy időben például folyton felállt a kádban, amit még csúszásgátló mellett sem engdek. Háromszor szólok, kilátásba helyezem a következményt (befejezzük a pancsolást), ha nem érti meg, akkor tényleg kiveszem a kádból és akkor annyi volt. Úgy gondolom, ha valami három figyelmeztetésből nem ért meg, akkor tizenháromból sem fogja, ellenben én el fogom veszteni egy idő után a türelmem, és az senkinek sem jó. Kanapéra felmászásnál ugyanez a helyezt. Onnan éri el az állólámpát, ha elkezdi piszkálni, akkor rászólok, ha harmadikból sem érti meg, akkor nem mehet fel a kanapéra, én nem fogom hússzor elmondani ugyanazt. Azt kell mondanom, hogy ez hosszú távú következetességet igényel, de működik.

Szóval türelem, ne ordibálj, vannak jobb módszerek :)