Babádnak volt szeparációs szorongása? Milyen "tünetei" voltak? Mikor jelentkezett, meddig tartott?

No, erről bőven tudnék írni, viszont nagyon nehézkes így, félkézzel... :-)

Az én bébim amúgy 8 hónapos, és már bő másfél hónapja tart a dolog. Olyanok vagyunk, mint a sziámi ikrek. Játszani is csak úgy hajlandó, ha közben ül az ölemben. Ül, áll, mászik, de egy percet sincs el egyedül! Mindenhova követ, mint egy kis farkinca, és amíg nem veszem fel, sokszor sír is. Elaludni is csak az ölemben, vagy szorosan hozzámbújva. (biztosítéknak már kifejlesztett egy olyan technikát, hogy a pólóm nyakát/gallérját magához húzza és szorosan tartja, úgy alszik. Hogy még véletlenül se tudjak "lelépni". De persze én nem bírom órákig a mozdulatlanságot, és mikor szabadulni próbálok, rögtön felriad és kap a pólóm után -no ilyenkor kicselezem, és másik pólót dugok a kezébe)

Szóval nálunk nagyon keményen jelen van ez a szeparációs félelem... Most pl. azért ültem gép elé, hogy ortopéd dokit keressek neki a neten, de hát kis kengurubébim itt csüng most is rajtam -hozzámbújva szopizza az újját. Imádom a kis szarost! De pszichésen már nagyon fáradt vagyok. :-)

Kengurumama egy nagy lófitty hozzám képest!

Nálunk az első tünet az az apa "kerülése" volt. Amikor hazajött, mindig azért visított, hogy felvegye. Mostanság csak a kezemből érdekes.

Ha hétvégén tettem vettem apával jól elvolt, most áll az ajtónál, csapkodja és keservesen sír, hiába játszana vele az apja.

A második tünet az a dédszülők, ott hagytam náluk 2órára amíg elrohantam vásárolni rá. Rendesen megebédelt, minden gond nélkül, nélkülem elaludt, játszottak. Most még ha a látómezőben vagyok akkor is bömböl.

Harmadik tünet, ha egy méternél nagyobb a távolság köztünk bömböl, és jön hozzám, bújik, csimpaszkodik.

Remélem hamar elmúlik:)

7 hónapos volt amikor kezdődött. Kórházba kerültünk. :(

Azóta szó szerint a nyakamon lóg. Wc-re úgy megyek, hogy járókába a gyerek (üvöltés, felállás és tépi a rácsot) kinyitom az ajtót kilát a folyosóra. Majd wc-ajtó kinyit, háromszor-négyszer kukuccsolok, akkor hüppög, majd sietve elvégzem a dolgom. :)

Elaludni csak mellettem fekve hajlandó, játszani szintén. Csinálhatok amit akarok, de vagy az ölemben van, vagy a lábamnál stb. Néha rámnéz és folytatja ahol épp tartott.

Most sem tudtam betenni az ágyába, megébredt visszadajkáltam, de belecsimpaszkodott a pizsim nyaka részébe :) Alszik én meg félig fuldokolva írok :)

Ritkábban látott rokonoknál, idegeneknél sőt most már az imádott doktornénijénél (mindig kérte, hogy vegye fel és ölelgesse meg még oltás után is!) szó szerint mászik rám, és torka szakadtából üvölt. Félelmetes...

Azt hiszem nálunk még csak most jön a java :(

9 hós