Nem igazán vagyok boldog a párom mellett, mégis vágyok még egy babára. Nem vagyok normális ugye?

4 éves a fiúnk,egy ideje már azt érzem nem vagyok igazán boldog a párommal,hozzá teszem megcsalt régebben mikor meg volt a gyerek és bár vele maradtam,meg is bocsátottam,de nem tudom elfelejteni a dolgot.Ő állítása szerint szeret,és velem képzeli el az életét,a gyerekünket is nagyon szereti,sokat dolgozik.Alapvetőleg elvagyunk,olyan langyosan,gondolkodtam,hogy szakítani kellene,de valahogy abban sem hiszek,hogy majd jön a herceg fehér lovon.Mikor megcsalt azt mondtam nem szülök többet,de most mégis megtenném,mert vágyok rá (párom mindig is akart) kérdés,van e értelme?