Negyvenes picibabas anyukak akiknek van egy joval nagyobb gyerekuk is, hogy birjatok az anyasagot ujra, tobb turelmetek van vagy kevesebb? Hogy tudjatok megosztani a szeretetet a ket gyerek kozt?

Én 23 éves,első babás vagyok,de kapásból van 3 közeli ismerősöm,akik 35 évesek,első,és második babások.

Sorban írnám:

1.Első babás,várta mint a messiást,de mégis ordibál a babával az utcán (7hós)hogy aludjál már,ezért nem fogom lejárni a lábaimat...(szegény hogy aludjon,mikor kiabálnak vele?)

2.Első babás.Egész nap kompban van a baba,és kétszer jár vele sétálni,altatja,és legtöbbet anyósra bízza.(9 hós)

3.Második gyerek,"én bizony ráhúzok a seggére,ha hisztis". :-/ (8hós)

És mindig azt hallgatom,hogy:"Ez már nem az én 35 éves fejemnek való".

Bocsi,lehet,hogy nem konkrétan erre gondoltál,de gondoltam leírom ellenpéldának,hogy milyenek ne legyünk attól független,hogy az ember 30-as,40-es.

Első válaszoló tapasztalatai ellen beszélnék egy kicsit.

Én 34 évesen szültem, és mégis rengeteg türelmem van.Soha nem bízom a babámat még egy órára sem senki másra.Mindenki megjegyzi - aki csak jön hozzánk-, hogy látszik a csemetén, mennyire kiegyensúlyozott.

A napokban döntöttük el a férjemmel, hogy szeretnénk még egy babát hamarosan.Nem gondolom, hogy ha itt lesz a másik baba, akkor ne tudnám megoldani, hogy mindkettővel ugyannyit foglalkozzak.Az másodikat is úgy fogom szertni, mint most az elsőt.Egy kicsit háttérbe szorul a háztartás, és a férjem is besegít a bébicsőszködésbe.

Aki úgy érzi idősebb korában, hogy lenne türelme, miért ne.Szerintem a türelem, szeretet, nem korfüggő.

Én ismerek (foglalkozásom miatt) rengeteg olyan nagyon fiatal anyukát, akik egyáltalán nem foglalkoznak a gyerekükkel.Nagyon sajnálom azokat a gyerkőcöket.

42 éves vagyok.

A nagy 18 éves elmúlt, a kicsi 9 hónapos.

Sokkal több bennem az alázat. Nem akarom "megmutatni"!

A szeretetet nem osztom meg. Eddig egyet szerettem, most már kettőt szeretek! :)

Jó így!