Nem szoktatok félni, hogyan nevelitek fel a kicsit?
Nem az anyagiakra, meg a nevelési elvekre gondolok, hanem arra mi lesz velünk, mikor Anya visszamegy dolgozni.
Sok munkahely nem olyan aholy a 8-5ig szent és sérthetetlen. Van amikor elég sokat sokáig kell túlórázni, ugye a bölcsi/ovi csak egy ideig van nyitva(4 vagy 5ig?), az tiszta sor, ott "nevelgetik" a csemetéinket, de utána? Este épp az utolsó a gyerkőc mikor felnyaláboljuk, rohanunk vásárolni, összelapátoljuk apát a boltban, kiegészítjük amit venne, rohanás haza, vacsora, fürdés, mese... És mikor erre nincs erő, idő.
Így mi lesz a kicsikkel? Ki ellenőrzi a leckéjüket? Ki nevelgeti őket, ha mi szülők teljesen le vagyunk foglalva?
Azok akik már dolgoznak a kicsi mellett hogy oldják meg, őszintén, hogy minden menjen? Munka-család-gyereknevelés?
Őszintén,megmondom,hogy nem.16 hónapos a lányom,én már most mennék és nem csak az anyagiak miatt,csak nem tudják ugyanazt a munkakört visszaadni,találni +még nem találtam mást.
Én elég pozitív gondolkodású és előrelátó vagyok és sok minden szervezés kérdése.És van egy párom,aki ugyanúgy kiveszi a részét a gyereknevelésből mint én.
En igen, felek. Meg csak 8 honapos a kisbabam, de mar most keresgelek bolcsit, mert 1 ev mulva szeretnem beiratni. Borzaszto lesz abban a tudatban dolgozni, hogy idgenekkel van korbe veve, rovid az este, alig tudunk majd kozos idot eltolteni. Pedig szeretem a munkam, varnak is vissza, de valahogy atertekelodott bennem a sorrend, miota megszuletett a kisfiam. Ez szerintem termeszetes. Ha tehetnem maradnek vele 3 eves korig, de nem tehetem, nehezen elunk igy meg.
Aztan gondolom, majd hozza szokunk ahhoz is, hogy porges van a munka, bolcsi-ovoda, otthoni teendok kozott.
Én is nagyon sokat gondolkodom ezen. Novemberben lesz a kislányom kétéves. A bölcsiben legközelebb 2012-ben van hely, dolgozni viszont biztosan el kell mennem mert egyébként nem élünk meg (így is nagyon nehezen). Szóval tudom hogy van még időm, de mivel bölcsihely nincs lövésem sincs mit csináljak. És ha még lesz hely akkor is gáz mivel az én szüleim nem élnek a párom szülei pedig vidéken laknak messze tőlünk, ráadásul még nem nyugdíjasak így dolgoznak. Szóval nekem lenne hová visszamennem, de nincs kire hagyni a gyereket, és ha lenne akkor se lenne aki elhozza. És akkor még nem beszéltem arról hogy ha azt is sikerülne megoldani (bár jelenleg ez a csoda kategóriába tartozik) akkor is ott van hogy valóban nagyon kevés időt töltünk majd együtt. Bár lehet hogy ez nekem jobban fáj mint neki hiszen ő évről-évre jobban fogja igényelni az önállóságot mi meg egyre jobban ragaszkodunk hozzájuk. Aztán mikor férjhez mennek/ megnősülnek meg úgy érezzük összeomlott a világ. Ez a sorsunk :). Ez mindegy is csak nekik jó legyen meg boldogok legyenek.
Egy kicsit elkalandoztam :). Szóval ott tartottam hogy NEM tudom megoldani. Ezerszer végiggondoltam sehogyan sem megy. Ha vkinek van ötlete én is szívesen fogadom.
És ilyenkor olyan sz@r belegondolni, hogy vagy dolgozunk, hogy legyen, és elillan mellettünk a gyerekünk élete, és azt látjuk hogy ő lesz anyuka/apuka, vagy nincs, és látjuk ahogy felnő, de akkor meg olyan körülmények között, hogy azt látjuk neki rossz, mert pl az oviban neki nincs csak tamagochija, és az ára kenyérre kell, nem kaphat:(
Én valami fura metszetben nőttem fel, nem voltak cuccaim, és anyukám sem, mert folyton dolgozott, meg ha otthon is volt nem ért rám, pedig a nagyszüleimmel éltünk, nem volt dolga:(
És régi emlékek, amiket fura felnőtként szavakba önteni, de mindig azt éreztem, ha legalább lenne barbiem, vagy tudom is én mim(volt egy tucat játék, ruha, amit szerettem volna) akkor nem hiányozna anyu...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!