Mit tegyek? Ki fogok készülni!

Szia!

Nekem detto ugyan ezt csinálja a kislányom aki most 6 hónapos!

Eddig tök nyugi baba volt. 1 hete elkezdte,hogy ha lerakom üvölt ha felveszem megy a vigyor.

Eddig altatnom sem kellett annyira kis jó baba volt. Most viszont ringatom és zenét hallgatunk közben,úgy alszik el.

Kivéve ha az ágyunkba teszem mellé fekszek,akkor mint a kis angyal.:)Eddig szerette a babakocsit,vagyis elvolt,nézelődött stb. Tegnap előtt este 6kor gondoltam még elmegyünk egy kis sétára mielőtt fürösztünk,és persze,hogy jobban aludjon.

Hát.... Nem kell mondanom,rémálom volt. A babakocsiba üvölt,sír felvettem abbahagyta,visszaraktam,megint üvölt,ezt fél órán belül 3szor játszottuk el mikor úgy döntöttem (na most biztos szaranya leszek),hogy visszarakom mert már nehéz volt cipelni is meg a babakocsit is tolni és hazáig üvöltött. DE torkaszakadtából..

Tanácsot nem tudok adni azt le tudom írni én mit csinálok.

A drágámat nem hagyom üvölteni még ha a derekam is szakad le néha.. Van kengurunk,abba bele szoktam rakni ha már nagyon "pánikol" vagy elmegyünk sétálni, de van olyan is,hogy bezony a helyzet megköveteli,hogy nem tudok egyből rohanni ha sír,pl épp wc-n ülök stb. Na olyankor aztán nagyon kikészül.. :) Kezdek úrrá lenni rajta,nem idegelem magam miatta:) Nincs lelkifurkám ha hagyom kicsit had fárassza le magát:)

Mi is hiába kenjük az ínyét. Egyébként le szoktam zuhanyoztatni attól felfrissül,vagy mondom sok séta,az is nagyon jó. Kenguru nekem bevált. Zenét imádja.. Hangosan hallgatjuk és táncolunk:) Próbáld ki:) És nyugodtan lehet többet a baba "ha kivitelezhető" nagymamánál,apukánál stb.

Jézusom itt ennyi ilyen szülő van. Hagyjad hadd ordítson?? Persze, tedd csak le, hagyjad ordítani, hadd tanulja meg, hogy a világ ilyen, ha problémám van, akkor a világ nem válaszol. De akkor felnőtt korára remélem, majd ti fogjátok fizetni a gyereketek pszichológusát.

A szeparációs szorongás igen, részben azt jelenti, hogy rájön hogy van saját akarata. De ezzel együtt mivel van saját akarata, arra is rájön, hogy ő és anya nem ugyanazon személy, tehát egyedül is tud maradni, és ilyenkor fokozottan keresi anya személyét, mert fél attól, hogy anya kimegy az ajtón és egyedül marad. Fél attól kedves kérdező, hogy lerakod és egyedül marad. Na ha ilyenkor még jól ott is hagyod őt, garantált, hogy a kötődésetek baromira megromlik és a gyerek megsínyli.

Most rád van szüksége. Minél többször, hogy megerősítsd benne, hogy igen, ő egy önálló személy, de te akkor is ott vagy neki, ha nem vagyok egy és ugyanazon személy. Nehéz időszak, sok anyát próbára tesz (engem is próbára tett, most van egy baromi talpraesett 3 éves fiam, aki bátran eljátszik egyedül és alszik egyedül), de így lesz bizodalma a világban és később sokkal talpraesettebb, magabiztosabb gyereked lesz, mert tudja, hogy nem hagyod őt magára.

Nem megoldás, hogy apa altatja este? Napközben meddig dolgozik? Hordozókendő esetleg? Abban ha elalszik, utána ügyesen le lehet tenni.

https://www.youtube.com/watch?v=aAMis5NOdG4

ezt is érdemes végighallgatni. egy "hülye" pszichológus, aki amúgy a pszichológiai tudományok kandidátusa...

6-os! Visszaolvastad, hogy miket írsz? Egy 7 hónapos babáról azt mondani, hogyha 'nem értékeli, az ő baja'?! Te aztán vajmi keveset tudsz a csecsemőlélektanról és a gyermekpszichológiáról!

Egyébként pedig valaki okosan azt írta, hogy a szeparációs szorongás azt jelenti, hogy a baba öntudatára ébred, tapasztalgatja a saját korlátait. Na, akkor nézz utána a szeparáció szó jelentésének! Nagyokos!

Nem azért ordít, mert azt laTaj hogy nincs ott az anyja. Rájött hogy ő és anyuka 2kulon személy, viszont a tárgyallandosagot mèg nem ismeri. Azt hiszi, hogy anyuka "megszűnt"

Ötletem nincs, sajnàlom.

Egy válaszolón kívül senki nem írta, hogy hagyja EGYEDÜL, hanem, hogy tegyen-vegyen MELLETTE, de ne kapja fel azonnal.

Magára én sem hagynám, de azért hadd ne hurcibáljam már állandóan, bakter!

Ne haragudj, kedves kérdező, hogy én mégis felveszem a "veszekedés" fonalát, mert rémesen bosszant, hogy 2015-ben még mindig az van a köztudatban, hogy a gyerek "hadd ordítson", majd megtanulja, hogy veled nem szórakozhat. A 14-15-ös válaszadó hozzászólását nagyon köszönöm, mélyen egyetértek, épp csak annyival szeretném kiegészíteni, hogy ez a "hagyjad, hadd sírjon" felfogás már húsz éve is idejétmúltnak számított, tehát nem új keletű pszichológiai "divat" a gyerek fizikaikontaktus-igényének maradéktalan kielégítése.

Az én lányom hat hónapos, nekünk is volt néhány ilyen hetünk a közelmúltban, én is a végét jártam. Nálunk az hozott megoldást, hogy megkértem apukámat, jöjjön be hozzánk és segítsen. A dolog hátterét én abban látom, hogy kimerült anyuci feszült, ugyanakkor nincs energiája "kifárasztani" a gyermeket. A feszültség a gyereket is azzá teszi, a lemozgatottság/leterheltség hiányával együtt ez tuti recept a virrasztásra.

Apukám itt volt, felváltva szórakoztattunk a lányomat, aki az adott időben dögfáradtan és jóllakottan ájult el. (Apropó jóllakottság: bizti, hogy elég a tejed? Nálunk ez is okozott problémát elalváskor, hogy nem volt tele a pocak.)

A segítségnek köszönhetően én is tudtam pihenni, így most egy békésen szuszogó gyerek mellett vigyorogva írom e sorokat.

És lehet lepontozni: a sírni hagyás csak a lusta és ötletszegény szülők receptje, viszont a gyereket nem idomítani kell, hanem ápolni, gondozni és minden igényét kielégíteni, amelyhez a "hadd bújjak anyához" épp oly szervesen hozzátartozik, mint az evés-ivás-alvás.