1.5 éves, folyamatosan üvölt mindenért, ha épp nem üvölt, akkor játékokkal zajong. Megőrülök. Komolyan megfordult a fejemben, hogy öngyilkos leszek. Mi a megoldás?

"Ki akarok szállni"

Ez is egy megoldás...

Apuka hol van? Konkrétan mit jelent az, hogy egész nap és mindenért üvölt?

Ez a baj, hogy zsarnokoskodik feletted. Vagyis az üvöltésével el tud érni bármit, hisz teljesíted hogy végre abbahagyja. Arra kell rászoktatnod hogy üvöltéssel nem érhet célba. Amikor az unokaöcsém pici volt, például ilyen párbeszédek zajlottak a szüleivel:

- Hol van apu?

- Apu nem jön haza hanem a munkahelyén alszik mert üvöltesz és itthon nem tudja kipihenni magát tőled. Légy csendben és akár a munkáját is hazahozza és itthon dolgozik.

---

- Hol a játékom?

- Nem tudom megkeresni mert idegesítően visítva kérdezted és így képtelen vagyok azon gondolkodni hol lehet. Légy csendben és egy óra múlva lenyugszom, és akkor kérj meg szép csendesen hogy keressem meg és akkor meg is fogom találni. (Vagyis egy óra hosszat még nélkülöznie is kellett a játékot).

---

A módszer teljes sikert hozott. Vagyis az idegesítő üvöltéssel pont nem ért el semmit, hanem kizárólag a megnyerő jelzésekkel. A gyereksírás és üvöltés a legidegesítőbb hang a világon, egy cikk szerint és szerintem is. Tartós kialvatlanságot is tud okozni, annak meg súlyos következményei lehetnek a testi-lelki egészségre. Mindenképpen alakítsd úgy a dolgokat hogy ne tudjon eredményt elérni az üvöltésével, hanem csak a megnyerő jelzésekkel. Különben kikészít téged is és a szomszédokat is.

Zsarnokoskodik? De csak 1,5 éves! Tud már beszélni?

Ha üvölt berakod a szobájába és ha lehiggadt megkérdezed tőle, hogy mi a gond?

Nálunk ez vált be, volt hogy 1 órát hisztizett a szobájában, mikor bementem megkérdezni, hogy lehiggadt-e, akkor mondta, hogy igen és meg lehetett vele mindent beszélni.

De a hisztivel ne érjen célt!

Mit vársz egy másfél évestől? Neked kell több eszednek lenni!

Vidd levegőzni, sétálni, parkba, bicajozni, labdázni! Van egy érzésem, hogy egész nap bent vagytok...

Öngyilkos lennél, mert nem bírsz a gyerekkel?!

Olvastál már a szeparációs szorongásról?

Gondolom, a gyerek már teljesen átvette a hangulatodat.

Először is, másfél éves gyerek miatt öngyilkosnak lenni marha nagy butaság.

Másrészt, megértelek, az én kisebbik fiam 16 hónapos és hasonlóan vagyunk. Folyton figyelmet akar, menni, de fogjam a kezét. Játszik egyedül, de üljek ott.

Meg kell értened, a gyerekek hogyan működnek. Ez a kor átmenet a babából a kisgyermekkorba. Már tud helyet változtatni, sok mindent ért, de nagyon sok mindent még nem tud kezelni. Már van akarata, csak a tudása nincs meg hozzá, hogyan érjen el bizonyos dolgokat. Ilyenkor érik őket az első kudarcok.

Befejeződött a gyors és nagy fizikai változások kora, hiszen egy év alatt a tehetetlen csecsemő megtanult forogni, négykézláb menni, járni, fogni.... most jön a belső érés kora, meg kell tanulnia kezelni a gondolatokat, vágyakat, kudarcokat, akaratot.

Neked kell segítened neki és megtanítani, hogyan érhet el dolgokat.

Ráadásul, ez a második szeparációs szorongás kora, rájön, hogy mennyire el tudtok távolodni egymástól, fél, hogy nem jössz vissza. Minél inkább próbálod levakarni magadról, annál jobban fog ragacsként viselkedni.

Próbálj minél többet a szabadban lenni vele, menjetek parkba, legyen napirend az evésben, alvásban, mindig szakíts rá időt, amikor tudatosan figyelve rá vele vagy. Vedd sokat az öledbe, mesélj neki, vagy kapcsolj úgy mesét, hogy együtt nézitek.

Baromi nehéz időszak, és ez még nem a legrosszabb. Én már túl vagyok egy dackorszakos, hisztis koron a nagyobbik gyerekkel és hidd el, ha ezt az időszakot okosan csinálod, a következő sem fog annyira kiborítani.

Most üvölt? Képzeld el, amikor majd toporzékolva földhöz csapja magát, amikor mindenre "nem" a válasz.

Ha ennyire kész vagy, menj el egy szombat délelőtt egyedül, sétálj, egyél fagyit, vigyél magaddal könyvet vagy csak bambulj ki a fejedből.

Valamit muszáj kezdened magaddal, mert így rövid úton fogsz a diliházban kikötni.