A parom folyamatosan felhaborodik, ha megkerem foglalkozzon tobbet az 5honapos lanyunkkal. Masnal is van igy?

A párod ebből a szempontból totálisan alkalmatlan szülőnek.Egy szülő minden vágya hogy minél többet legyen a gyerekével, van egy munkatársam, ledolgozza a napi 10-11 órát, majd hazamegy este 6-ra, játszik a kisfiával 2 órát, majd nemsokára ő is megy aludni és kezdődik elölről.Ha nekem lenne egy kisbabám, rengeteget foglalkoznék, játszanék vele, dédelgetném.Ez így helyes.

Komolyan nem értem hogy hogy lehet valaki ennyire érzéketlen a saját vére iránt.

nem akar apává válni, feladni az eddigi életét, semmilyen változásra, érésre nem hajlandó, áldozatnak érzi, ha le kellene mondania valamit a gyermekéért, önző, az ilyen nem ud azonosulni a szerepével, nem tudja mekkora boldogság egy család, nem szenvedés, fáradalom és lemondás a lényege.

érzelmi intelligenciája zéró, valahol gyerek akar maradni, akinek anya megmondja hol a gatyája..

valszeg a női félnek kellene dominánsabbnak lennie, mert talán ezzel lenne egyensúly. amíg egércincogás, addig kényel,esen sokmindent meg fog engedni magának.

A szokásos kérdések merülnek fel ilyenkor: akarta ő a gyereket, milyen volt gyerekvállalás előtt, a kapcsolatotok változott-e, intimitás, romantika van-e stb.

A férjed nemcsak a gyerekhez áll hozzá kritikán aluli módon, hanem hozzád is, ilyen beszólásokat én egyszer sem tűrnék el a páromtól.

Én barátom 12 órás műszakban dolgozik még hétvégén is kell mennie. 2 nap munka 2 nap pihenő. Igaz ő csak nappalos mert náluk nincs éjszakai munka csak 8 órásban mert nem mindig kell teljes létszám a gyárba mivel nem megy ott minden gép egyszerre, ez így nekem is magas. Az én párom amikor reggel 6 ra megy és este fél 7 körül esik haza akkor kajál egyet, letusol, utána rögtön előkészíti a baba vizét is akkor fürdetünk, etetés, és ha 9 kor nem alszik be előbb mint a gyerek akkor ő is altatja el.

Persze neki is vannak olyan napjai amikor úgy esik haza hogy kettőig nem lát el, ezt én észreveszem rajta akkor egyből lefürdik, eszik valamit és ki is dőlt mint egy fa.

Amikor nagy ritkán 3 napot megy csak 8 órába akkor másabb a helyzet akkor van szabad délutánom mert akkor ő is kevésbé fáradtan esik haza, és ha nincs neki itthon konkrét dolga, pl favágás, vagy más egyéb akkor megy babázni én meg addig intézhetem a maradék dolgom, időnként el is mehetek itthonról ha akarok. Amikor pihenős napjaink maszekolni megy vagy épp ha jó az idő és a házunkon dolgozik valamit akkor is délután 1-2 óráig csinálja utána bejön és átveszi a babázást, de ha előre megbeszéljük hogy egyik délelőtt el kell mennem elintézni pár dolgot akkor ő vigyáz a gyerekre, sokszor ha minden jó úgy hív fel hogy nem kell sietnem haza, ha akarok elmehetek nézelődni vagy nézzek át valamelyik barátnőmhöz mert jól elvannak a picivel éppen. Ilyenkor ebédig haza sem megyek, a barátom tud főzni, alapvetőeket megcsinálja. Persze elején amikor még terhes voltam és még csak pár hónapos volt a baba akkor picit nehezebben állt rá ő erre a helyzetre akkor sokat lustizott, de beszéltem vele hogy nekem is jár némi pihenés mivel ő is tudta hogy éjszakánként is elég sokat voltam toppon és amikor látta már hogy amint leültem a kanapéra picit kifújni magam úgy ülve el is aludtam.

Persze a páromra elég szépen tudok hatni a szép nézésemmel, meg ugye ő mindig is vágyott rám meg a családi életre, mivel 15 éves korunk óta ismerjük egymást első szerelme vagyok, bár nem egy osztályba jártunk és sokszor nem is ismerkedtünk és csak 18 éves korunkba jöttünk össze. De néha nagyon tudtam hatni rá ezzel hogy éreztettem vele hogy már nem igazán akarom én ezt ami kettőnk közt van és akkor már elgondolkodik és veszi a lapot. Ha én elhagynám akkor a szíve szakadna meg, a pici miatt kitartana mert imádja a lányunkat és hihetetlen lelkes az apaság miatt, de tudnám hogy nem lenne így igazán boldog, és őt ismerve elég érzékeny ember, belebetegedne a magányba és egy idő után becsavarodna.