Miért van az hogy nappal nincs energiám a babához, éjszaka meg mikor alszik meg vagyok hatódva és csak ölelném, szeretgetném egyfolytában?

mindig ilyenkor döbbenek rá, hogy de gyorsan felnőnek, minden pillanatot ki kell élveni, hogy babázhatok, hogy mekkora kincs szuszog itt mellettem csendesen és milyen tündér és csupa jószív, hogy mi mindent jelent egy mosolya is. legszívesebben mellette aludnék és nézném egész éjszaka.

de nappal...azzal kezdődik hogy alig látok ki a fejemből, megyek a reggelit csinálni, amíg eszik annak örülök hogy de jó, tudok félkómásan kávézni és magamhoz térni.

átgondolom a gondokat amiket intézni kell(nem stimmel a telefonszámla, banki, anyagi nyavaják, NAV, újabban az oltónyag szállításának kérdése visz a sírba, és mindig van valami, amin aggódhatok minden napra, mert nem a sinen van)indulás intézkedni, neki levegőzés, van hogy parkban etetem, mert nem végzek.

közben vásárlás hol ez kell hol az.

meg a háztartás. stb

egésznap fáradtnak érzem magam, mindig megfogadom ha elalszik ebéd után én is vele alszom, ehelyett minden mást csinálok csak nem pihenek.

itthon nincs is erőm fejlesztőt játszani, meg azok után nézni, hanem csak úgy spontán ami alakul és öröm.örülök ha az izomlazító tornáit becsülettel elvégzem.

fürdetés előtt már kávé kell és arra gondolok már szinte csak, de jó, mindjárt alszunk.

leteszem és úgy érzem hiányzik a babám. és egésznap hiányzott.