Mindenkinek az anyosa boszorkany?

Az enyém boszi volt, de megszelidítettem :))

Próbált provokálni az elején nem is egyszer, és bele is mentem a balhéba, de aztán kidolgoztam a saját stratégiámat :)) Szóval, hogy baromi kedves leszek hozzá, és talán így észreveszi magát. Be is jött.

Azt hiszem, szinte jobb, és közvetlenebb a viszonyunk, mint amilyen a saját fiával valaha is volt.

Jobb a békesség, és "okosabb enged" :))

Minden embernek vannak hibái, és vannak jó tulajdonságai is. Csak sajnos hajlamosak vagyunk a másik hibáit felnagyítani, a magunkét meg észre sem vesszük. Ez az anyósokkal kapcsolatban különösen igaz. Pláne, ha sikerült magunkévá tenni azt a rossz sztereotípiát, hogy minden anyós utálja a menyét, és csak rosszat akar neki. Nekem is ezt szajkózta anyám egész életemben, hogy majd az anyós szemében minden meny csak egy kis k... Szerencsére vagyok annyira értelmes, hogy ezt rendszerint elengedtem a fülem mellett. Illetve egyszer megjegyeztem, hogy ezek szerint ő is így vélekedik az öcsém barátnőjéről? (Volt is hallgatás utána. :DD)

Nos, én nem mondom, hogy szeretem az anyósomat, nem is kell őt szeretnem. Viszont tisztelem, és nagyon hálás vagyok neki, hogy számíthatok a segítségére. Nagyon sajátos kapcsolatunk van, eléggé fiatalos a felfogása, nem nagyon szól bele semmibe, ha mégis, és nem tetszik, akkor szólok neki, és ő nem sértődik meg. Illetve én sem, ha ő beszól valamit. Nem vagyunk egyformák, és nem is kell, hogy azok legyünk. De igenis kötelessége lenne mindenkinek megfelelő tisztelettel (ha nem is szeretettel) fordulni a társa szülei felé, illetve a fordítva is. Ha anyós speciel erre képtelen, akkor meg nekünk kell "fiataloknak" észnél lenni, és vagy minimálisra csökkenteni a kapcsolatot, vagy az időseknek kijáró tisztelet alapján lehetőleg kulturáltan viselkedni. Vagy fordítva. Minden kapcsoltat kétemberes....

Az én anyósom is nagyon rendes, jól megvagyunk, amiben tud segít, kedves és érdeklődő, tényleg egy nagyon jó ember. Persze van néhány dolog, amin változtatnék, pl, hogy ne állítson be mindig váratlanul, vagy ha a babával kapcsolatban megkérem valamire azt tartsa be - elengedi a füle mellett, pl csoki adna a gyereknek vacsira:-) - ezért nem is hagytam őket soha kettesben még...

Ha valaki tudja hogyan kell ilyen tére szelídíten anyóst várom a válaszát. Mert amúgy szívesen otthogynám rá a kicsit, hiszen nagyon imádja.

Azt hiszem, hogy legtöbbünknek az a 20-30 év a baja, ami az anyós és a menye közt van. Régen sokminden másként volt, sokmindent másként csináltak és minket zavar, hogy ők most is úgy csinálják, amikor ma már nem az a "trendi". Szerintem...

Hmmm... Ez egy érdekes kérdés.

Igen, sajnos sokan el tudják túlozni az anyós kérdést. Nekem nincs bajom az enyémmel, jól megvagyunk. Pl. mikor jöttünk haza a kórházból, akkor itt volt, főzött nekem. Nagyon jól esett. Utána is jöttek többször, és hoztak kaját. Császárral szültem, nem is tudtam volna napokig főzni.

Nem lakunk sem közel, sem távol. 25kmre lakunk egymástól, de nekünk innen nagyon rossz a buszközlekedés. Csak akkor tudunk menni hozzájuk, ha valamelyik sógorom lejön értünk. Anyósom és apósom is még aktívan dolgozik (anyósom a párommal egy munkahelyen és egy műszakban).

Amiben tudnak, segítenek apósommal. Pl. nekik van tyúkjuk, mindig küldenek vagy hoznak tojást, lekvárt, a múltkor szalonnát, zsírt, rengeteg húst hoztak (malacvágás volt).

Bár néha vannak érdekes beszólásai anyósomnak gyereknevelés terén, mert ő már 3 fiút fölnevelt első perctől tehéntejjel, a tápszert a malaccal etette meg, de ezeket elengedem a fülem mellett. :D Már bíztam rájuk, mikor ott voltunk és mi elmentünk bevásárolni. Tehát én szeretem őket, még ha néha nem is értek egyet azzal, amit mond, de azt meg "nem hallom meg". :D

Ha szeretem a párom, akkor a családját is el kell fogadnom.

Enyém nem boszorkány, épp pont az az idegesítő benne, hogy meg se szólal. 3-4 hetente találkozunk, vagy mi megyünk, vagy ő jön, kb 1-másfél órát, azalatt mond max 5 szót.

Én rongyosra pofázom a számat és vattát köpök már a másfél óra alatt a sok dumától, hogy ne legyen kínos csend.

Bár azt hiszem, ez egy fokkal jobb, mint ha "ugatna".

Én is imádom ^^ Ő a második anyukám:) A lányomnak a 2 a négyzeten:D

Semmi rosszat nem tett velem sosem;sosem szólt be,nem kotnyeleskedett csak segített segített és segített ^^

Nekem 4 éves koromban meghalt az anyukám, most az anyósom lett a második anyukám. Nagyon jóba vagyunk. 3 év alatt egyszer sem veszekedtünk pedig ebből 2 évig együtt éltünk.

Bármikor rá merném bízni a lányomat.