Kinek mi a véleménye a kisbabákról? Kérlek elmondanátok, hogy válalnátok/válaltatok-e vagy nem? És ha igen miért? Mi a rossz bennük és mi a jó?

Jaj te nő ez olyan tárgyiasított kérdés előny hátrány és az eszem eldönti, nem így megy ez :)

Inkább azt próbáld megfogalmazni mi ijeszt a gyerekvállalásban?

Az, hogy aranyosak, amikor alszanak, meg mosolyognak. Nem aranyosak, amikor sírnak. Idegesít, amikor nem tudom miért sírnak. Bármiért sírhatnak, hisz ők mindent szinte így fejeznek ki. De akkor én honnan tudjam,'hogy melegük van, vagy sok volt a szilva?

Akkor is aranyosak, mikor már tudnak mászni, de a beszéddel megőrjítenek, a sikongatással is.

A hajuk nagyon édes, és a babacipőket is imádom.

Ilyen véleményre gondoltál? :D

Mindenki fél ettől, tényleg. Sőt, az első hónapokban és esetleg később is, amikor nem tudsz mit kezdeni egy helyzettel, szar anyának érzed majd magad. Ez nem jelenti azt, hogy az is vagy/leszel. Bele kell tanulni, de a kisbabád iránti szeretet az első pillanattól fogva ott lesz.

Azt írtad, stabil párkapcsolatod. Házasok is vagytok? Vagy mióta vagytok együtt? Mert az nagyon fontos, hogy csak olyan kapcsolatba, csak olyan emberrel vállalj, akit jól ismersz, aki elfogadja majd, hogy változól és esetleg nem lesz sex, stb. és aki majd segít neked.

Szerintem ha szeretnél gereket és a szíved ezt diktálja, akkor ne agyalj. Ha megvn a biztos háttér, akkor minek agyalni?

Akkor is cuki, mikor legörbíti a száját sírásra. Meg tudnám zabálni. Persze mikor aludnál és már mindent végig játszottál és még mindig üvölt----hát akkor nem olyan cuki:D

De több jó "tulajdonságuk" van, mint rossz. Én azt hiszem nem az ész a döntő főleg, mikor gyereket vállal az ember, hanem a szív. Mert ha az eszünkre hallgatnánk, valószínű, az életben nem lenne gyerekünk. Hiszen állandó "problémák" amíg csak élnek:D

De én mindig azt szoktam mondani:

Gyerek nélkül könnyebb az élet, viszont gyerekkel szinesebb:D

Én azért válalltam gyereket, mert elkapott az érzés, hogy kéne:D Aztán kivártam, hogy minden klappoljon-ész érvek-anyagi háttér, miegymás, és aztán belevágtam-belevágtunk.

Amikor egy kisbaba megszületik, akkor érezzük csak igazán, hogy generációt ugrottunk. Addig "gyerekek" voltunk, anyukánk anyu, nagyink nagyi, de mikor megszületik a babánk, mi leszünk az anyák, az anyukánkból mama lesz, a nagyikból meg dédik lesznek.

A tudás átadásának szomja, a lenyomatunk létrehozásának vágya, ami vezérel bennünket, mikor gyereket vállalunk.

A jó bennük: édesek, minime-k, mintha önmagunkat látnánk kicsiben. A mi teremtményünk, mi csináltuk! De milyen szépet alkottunk! Mélyebb szeretetet nem fogsz átélni annál, mint a szülő gyerek kapcsolat. Ez valószínűleg oda-vissza igaz, én csak mint anya tudom, mint gyerek sajnos nem tudom milyen.

A rossz bennük: Ami szabályt kiszabsz rájuk, neked is be kell tartani: Nem eszünk Tv-zés közben a nappaliban:D

Nem hangoskodunk este, stb.

Nem lehetnek megunt hobbik, háziállatok vagy tárgyak. Ezektől mind megszabadulhatsz...na jó, tulajdonképpen a gyerektől is.

Életre szóló döntés, de szerintem kevesebb az olyan ember, aki tényleg megbánta, mint aki nem bánta meg.

Én nagyon vártam, hogy végre anya lehessek, kisbabánk legyen.

Amit imádok a kisfiamban:

Ül az ölemben, játszik, egyszer csak felnéz és a világ legangyalibb mosolyával a száján mond valamit baba nyelven, amit úgy hangzik, mintha azt mondaná szeretlek.

Imádom, mikor felveszem, Ő pedig odadugja a kis nyálas száját az arcomhoz és "puszit" ad. Tündéri, mikor felhúzza az orrát és szuszogni kezd, amikor kérjük, hogy mutassa meg a nyuszit. Boldoggá tesz, amikor hallom a hangját reggel, ahogy kurjongat, hogy felébredt.

Millió nehézség van, anyagilag, lelkileg, fizikailag. De annyi csodálatos pillanata van a kapcsolatunknak, hogy megéri.

Egy 8 hónapos kisfiú anyukája.

6-os vagyok, még annyit had tegyek hozzá: A baba, a gyerek kacagásnál szebb "dalt" nem hallottam. Imádom, ahogy nevetnek.

A legszebb szavak, amióta megszületett első lányom és beszélni tud: anyuka, apuka, szeretlek.