Ti érzitek néha mióta megvan a gyermeketek, hogy nem bírjátok, hogy legszívesebben elmenekülnétek egy hétre? Én még csak 5 hónapja nem alszom, de ma reggel sajnos elszakadt a cérna és bőgtem, mint egy kisgyerek.

Kb. minden nap. :)

Van egy 5,5 és egy 2,5 éves kiscsajszim, nálunk alvás terén most kezd a kicsivel normalizálódni a helyzet, a nagy mindig is jó alvó volt. Én attól kapok frászt, amikor egyszerre visítanak valamiért. Pl. kérek inni. Nem mindegy melyik kap először (most már egyszerre nyújtom át), de az se mindegy kinek öntöm ki korábban. Néha legszívesebben kifutnék ilyenkor a világból. De máskor meg órákig elvannak, ölelgetik, puszilgatják egymást, múltkor öröm volt nézni, ahogy a nagyobbik megvédte a kicsit egy még nála is nagyobbtól a játszótéren.

én csak akkor készültem ki, amikor több órán át, sírt és sírt, ésakármit tettem nem volt jó, annyira fájt a szívem, hogynem tudom megvigasztalni, küzdöttem, harcoltam, örökkévalóságnak tűnt. amikor csend lett, akkor sírtam el magam, akkor jött ki minden feszültség.

később engem is a monotonitás vert le, minden nap ugyanaz, már megint mosni, takarítani, és csoda mód rájöttem, ha időben fekszem le, ki vagyok pihenve, akkor még többet is csinálok, még a lakást is átrendezem, ablakot pucolok.

úgy rémlik már 3 hósan átaludta az éjszakát, szépen fokozatosan tolódott ki az alvásideje és nyúlt egyre hosszabbra. sokat jelent a rendszer, azonos időpontokban evés, megteremteni a nappali alvás lehetőségét is, vagy babakocsi séta, vagy csend, enyhén sötét, béke nyugalom.

nekem leginkább a párom hiányzik, szinte évente ha látom, mert kint dolgozik.

amúgy minden megy, mióta rájöttem nagy ésszel, soha nem a gyerek készít ki, hanem én saját magamat. ha kell, igenis tudni kell segítséget kérni, időt szánni pihenére, nem is éjszaka sterilizálok már én sem pl, hanem reggel, átütemezés a kulcs.

Szia!

Az első oldalon válaszoltam.

Na, hoztam egy kis reménysugarat!

Délután majdnem három órát átaludt, úgy fél négytől. Előre féltem hogy böjtje lesz.

Sétáltunk egy órát, aztán egy picit elhúzódott a pancsi, olyan fél tízkor pörgött be.

Akkor kikajált két cicit, a mellkasomra fektettem odaadtam a kisujjam (sajnos, a cumit utálja) .

Egy negyed óra múlva visszaadtam az egyik mellem, amin bekómázott. És aludt fél négyig!!!! Ráadásul, megint evett és még mindig alszik!

Én már nem tudok aludni, gondolom a megszokás miatt.

Szóval lehet megtaláltam a szent Grálom.