Baj, hogy keveset vagyunk itthon?

A mindennapi életre is gondolok a kérdés alatt és arra is, hogy sokat utazunk.

Anyukám szerint nem jó, hogy mindig mászkálunk, vendégségbe vagyunk, vagy hozzánk jön valaki, mert a gyerek életében így nem lesz rendszer. Hamar kialakult a napirendünk (most 7 hós), a kezdettől fogva jó baba, 2 hónapos kora óta átalussza az éjszakákat, 10-12 óra megvan. Szeptemberben született, decemberben már elmentünk "nyaralni", idén kétszer voltunk síelni (barátokkal, nagyszülőkkel). Volt pár olyan alkalom, hogy csak 2-3 napra mentünk el mondjuk Franciaországba, vagy Hollandiába, vagy csak vidékre pihenni kicsit (Angliában élünk).

Gondolom azért is alakult így, mert a legjobb barátnőmmel 2 hét különbséggel lett babánk és vannak szintén kisgyerekes ismerőseink, barátnőink, így nem egyedül kell sétálnom, hanem beülhetünk valahová, járhatunk együtt babás programokra, elmehetünk egymáshoz és nem érzem azt, hogy untatok bárkit azért, ha néha szóba kerül a kislányom, mert ők is hozzá tudnak ehhez szólni.

A másik pedig az, hogy szerintem anyukám kicsit túlgondolja ezt... Ugye ő egy kisvárosban él és tényleg, ott egy babával nem nagyon lehet mit csinálni kint, csak tenni egy kört és kész, nincs semmilyen beülős hely, vagy bevásárlóutca , szóval ő ott ezt láthatja.