Jogos, hogy estére holt fáradt vagyok a két gyerek után?
Párom este fél hét előtt nincs itthon. Van egy 3 éves aspregeres nagyfiam, aki ovis, de korán elhozom és van egy 4 hónapos babuci, aki hiper bukós, refluxos, rengeteg "meló" van vele, napjában kb hatszor átöltöztetni, cipelni a fenekét stb. Emellett a normál játéktevékenység, mait örömmel teszek is vele, mert egy kis tündér.
A nagy viszont, ha hazaér "aprít" rendesen, túl van pörögve. A kicsi ilyenkor nem hajlandó aludni, mert mindene a bátyja, lesi minden mozdulatát. Az aspi miatt azonban nehezen irányítható, nem veszi észre, ha kezd átmenni már a határon. A baba is túlfárad és sír már késő délután, a nagy is... nekem meg hullik ki a hajam.. tegnap, amíg a picit pelenkáztam, a nagy egy pillanat alatt kiborított egy üveg hoches c-t, a fele a falra ment, majd még bele is taposott.. és ez így van minden nap.
Mint egy megváltó, várom az apjukat, aki kiakad a fáradtságomon, hogy hiszen nekem ez a munkám és mit panaszkodok... pedig csak jól esne egy kis megértés, egy-két kedves szó, nem vágyom másra. Segíteni segít ilyenkor, de érzelmileg nem támogat. És kezdek is elbizonytalanodni, hogy tényleg gyérek a képességeim?
Imádom mind a kettőt, de segítségem semmi, mindent egyedül csinálok, beleértve a nagy fejlesztéseit. A mamák leléptek, pláne miután kiderült a fiam érintettsége az autizmusban.. Ez is borzasztóan fáj, leginkább a saját anyámban csalódtam. A gyerekeknek szüksége lenne a nagyszüleire is, ha már vannak, egészségesek..
bocsánat, ha hosszú volt..
Azt mondom, hogy jogos, de te választottad magadnak ezt az egészet.
Én biztos, hogy nem szültem volna még egy gyereket, ha a nagyobbik gyerekem olyan lenne, mint a tied. Nem azt mondom, hogy vele minden rossz, de akihez alapból min.3 ember szükséges, mellé nem biztos, hogy bevállalnék még egy gyereket.
A férjed azért nem érti meg ezt, mert nincs egész nap benne ebbe a dologba. Örülj neki, hogy a fiad oviba jár (gondolom speciálisba, ami neki való), de mi lenne, ha ő is otthon lenne?! Végképp feladnád?
Az anyaság ilyen, sose pihensz, mindennap 0-24-ig munkába vagy. A lehetőségekhez mérten kell mindent megoldani.
Most már egész jó idő van. Legalábbis nálunk szépen sütött ma a nap, és 10 fok van. Simán levinném a két gyereket sétálni. A pici alszik a b.kocsiba, vagy a hordozóba rajtam, a nagyot meg kihajtanám, hogy fusson és vezesse le az energiáját.
Egyébként meg, miért nem rakod le a kicsit aludni délután? Értem én, hogy a "nagy tesó" a minden, de attól még neki ennyi idősen szüksége van az alvásra. Bár ezzel gondolom te is tisztában vagy.
A nagyot addig próbáld meg mese elé leültetni, hogy nézze. Vagy foglald le valahogy, hogy a pici tudjon aludni.
Én nem bírnám elviselni, hogy mindennek mindig a nagyobbik gyerekem körül kelljen forognia. Független attól, hogy "beteg" vagy sem.
Nalunk is hasonlo a helyzet. Nagyobbik lanyom 5 eves hiperaktiv es olyan szerencsetlen szemelyiseggel van megaldva, hogy szabalyosan bunko, odamondogatos, nekem is visszabeszel, szofogadatlan.. Pokoli nehez vele, anyosom gyogypedagogus de mar ot is kikeszitette, szoval sejtheted. Es a kicsi lanyom 7 es fel honapos. O meg nyugodt szerencsere de egy ido utan elkezd unatkozni es akkor mindig ki kell talalnom valamit amivel lekotom. Es a ket gyerek egyutt... Hat inkabb el sem mondom :D multkor kirobbant belolem az egesz minden, faradtsag, befasultsag stb. es egy egesz napon keresztul csak sirtam szo szerint. Azota jobb egy fokkal de nagyon nehez. Mamak dolgoznak sajnos, ferjem ugyan itthon van 48ban de ebbol 1 napot szinte csak alszik, a masik napon igyekszik segiteni amiben tud de igy is latod hogy ki tudok akadni :(
Egyutterzek, ne aggodj nem veled van a baj! Nagyban fugg a gyerekek szemelyisegetol. Velem es hugommal pl anyukamnak marha nagy szerencseje volt. Mi olyan csondesek voltunk, hogy egy szavunkat nem lehetett hallani sose. Letett minket egy sarokba es ott voltunk. Persze jelkepesen. Mi nem pakoltunk szet semmit, nem rongaltunk, nem vettuk el azt ami nem a mienk, nem rohangaltunk a lakasban stb stb. Azert csereltem volna vele :D
Köszönöm a válaszokat!
Nem tudtuk a születés pillanatában, hogy a fiam aspergeres lesz, igazából most kapott diagnózist pár hete, kb 2 éves korától volt "gyanús". Az ő esetében ezt nem tartom betegségnek, mivel jól funkcionál, értelmes, normál oviba jár, csak vannak területek, melyek másképpen működnek, mint egy "normál" embernél. Nevelése viszont több emberes igazából, mert nehezen érti meg a szabályokat és nincs olyan erős gátlás benne, mint a tipikusan fejlődő társaiban. (nem csinál meg valamit, mert anya mérges lesz. Ő nem érti, nem veszi észre, ha valaki mérges rá)
Tudom, hogy én vállaltam a kettőt, ezt meg is kapom rendszeresen a családtól is. De úgy gondolom, hogy egyrészt mindenkinek joga van egy egészséges gyerekhez, másrészt meggyőződésem, hogy később könnyebb lesz, csak a mostanit kell túlélni. Neki is szerettem volna egy tesót, hogy ne legyen egyedül.
A párom pár óra gyerekezés után természetesen kikészült múltkor, de ezt is megmagyarázta, hogy ő férfi, neki ezt lehet...
De ezek szerint többen vagyunk így, hogy estére élőhalottak leszünk...Mindenkinek kitartást kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!