Nem vagyok "anyukás". Képtelen vagyok elfogadni a változást?
Azt már többször mondták, hogy nem látszik rajtam, hogy van egy 10 hónapos gyerekem, mert sportolok, szépségszalonba járok, figyelek magamra és az öltözködésemre. De ma az egyik rokonom picit gonoszan megjegyezte, hogy nem vagyok éppen olyan, mint egy anya, inkább úgy nézek ki, mint akinek a gyerek is csak egy újabb drága kiegészítő, ami jól mutat a kezemben.
Utána még mondta, hogy mennyire nem normális, hogy a mi életünkben szinte semmi változás nem állt be a pici születésével és ez végül is tényleg így van... Jó, persze nem bulizok reggelig akár hétközben is, de ugyanúgy elmegyek a barátnőimmel 1-1 wellnesshétvégére, elmegyünk hármasban, vagy akár barátokkal együtt síelni, nyaralni. A napjaim sem változtak meg annyira, bár ez annak is köszönhető, hogy a kislányunk egy áldott jó baba, ha borul a napirend valami miatt, akkor sincs baj, sosem volt az a sírós fajta, bárhol elvan.
De most így visszagondolva, tényleg arra törekedtünk a vőlegényemmel együtt, hogy a baba születése miatt ne legyünk egy itthon ülő, másoktól elzárkózott család. Ettől függetlenül a kislányunk a mindenünk, csak mind a kettőnknek szüksége van arra, hogy ne itthon töltsük a napjaink nagy részét és ez a lányunk pár hetes kora óta így van.
Jó nektek!Én is így indultam a babavállalásnak, csak nekem nem igazán sikerül még mindig a hétköznapokban mindent ugyanúgy megvalósítani, mint "előző", babanélküli életünkben. Pedig erre vágynánk mi is mindketten továbbra is. Apránként jutok csak el és komoly energiaráfordítás árán, hogy minden, amit ,és ahogy szeretnénk kész lesz. Többemberes a gyerkőc, komoly szervezést- tervezést igényel mindennap.
Inkább örülj, hogy ti ilyen flottul helytálltok és jól is érzitek magatokat hárman, mindenre jut továbbra is idő, lehetőség....gonosz, vagy inkább irígy emberek véleménye ez, amit írtál a kedves rokonról.
Megint csak arról van szó, hogy valaki beszólt.
Mindig beszól valaki!
Ha otthon ülsz, és elhagyod magad, azért is beszólnak. Ha eljársz otthonról, foglalkozol magaddal, akkor is beszólnak.
Az az egy-két fő...
De ha belegondolsz, akkor nem az a lényeg, hogy a gyerekedet szeresd, ellásd, megadj neki mindent amit tudsz, és közben jól érezd magad? Ezt te így éred el, más meg másként. S pont.
Soha nem leszünk boldogok, ha másoknak akarunk megfelelni.
Nekem is voltak kételyeim magammal. De rájöttem, én úgy működök jól, ahogy. Más meg nem érdekel már.
Anyaként valahogy nagyobb nyomást éreztem, hogy másoknak megfeleljek, pedig csakis a családomnak kell megfelelnem. Az meg megvan. Úgyhogy a beszólogatóknak pszt. :)
A párod rossz anyának tart? A gyereked kiegyensúlyozott?
Ezek lényegesebb kérdések, minthogy mit szól a szomszéd Ancsi néni vagy a buszon a Pali unokahúgának anyósa.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!