Milyen vizsgálattal lehet kideríteni, hogy a párommal közös gyerekünknek aki fél testvére lesz az tényleg az e?

"Rossz lehet hallani,hogy testvéred féltestvéred mikor lehet semmi köze az embernek hozzá."

Kicsit túl nagy hangsúlyt fektetsz a vérségi kapcsolatra. Nem azon múlik minden.

Nálunk úgy volt, hogy az unokahúgomnak van egy bátyja aki a nő előző házasságából született. Már egész kicsiként a nagybátyám nevelte. Tehát a mi családunkhoz tulajdonképpen semmi köze, de mi sose kezeltük így. Ugyanolyan unokatestvéremnek tekintettem mint vér szerintit.

Ha tényleg érdekel titeket (férjed) az igazság, csináltassátok meg, bár 21 év után szerintem már nem igazán lényeges.

Vagy hogy gondoltad, majd azt mondod a saját gyerekednek, hogy Pisti csak papíron a féltestvéred, amúgy semmi közöd hozzá?

#10 válaszoló vagyok. Anyám úgy nevelt, hogy mindig sulykolta, hogy ő a bátyám. És hogy csak rá számíthatok majd, ha ő nem lesz. Na, ehhez képest...

Ezért sincs köze olyan nagy szerepe a vérségi kapcsolatnak. Van olyan igen távoli rokonom (a nagyapáink voltak féltestvéerk), akivel szorosabb a kapcsolatunk mint a "testvéremmel" (akivel ,ugye, közös volt az anyánk).

Hát basszus.Nem lennék a párod helyében ha kiderülne,hogy mégis az övé a gyerek!

Egész életében úgy gondolta,hogy nem az övé és ezek szerint ezt is éreztette a gyerekkel-hiszen azt írod,hogy nem szerette sosem-mert ki tudja kié?

Nah és mi lesz ha kiderül,hogy a párodé?

Hát ez gusztustalan. Nem értem, ha ennyire gyanakszik, meg így kezeli a helyzetet, akkor miért nem csináltatta már meg a tesztet? "Ezer éve" létezik már az apasági vizsgálat. Mert ha úgy szeretné mint a fiát, akkor megértem, hogy inkább nem érdekli a vérségi dolog, de így tényleg érthetetlen. Na meg már 21 éves, felnőtt ember. Tényleg most kéne megbolygatni az életét, hogy na nem vagy a fiam, ne "használd" tovább a nevem?!...

Na szépek vagytok, mondhatom. Szerencsétlen "gyerek" nem tehet róla, hogy nem biztos a származása.

Hát igen,ezt írtam én is:)

Megérdemelné a kérdező párja,hogy az övé legyen a gyerek!

lelkileg,hogy számolna el magában azzal a tudattal,hogy a saját gyerekét nem szerette és úgy viselkedett vele mint egy idegennel.

Tényleg a gyereket (aki már felnőtt) sajnálom.