11 hetes babánkkal napközben egész nap játszani kell, különben sír. Minden játékot hamar megun és kézben akar lenni. Valakinek hasonló tapasztalata?

Nekem is kézigyerek volt a fiam, egy pillanatra nem lehetett letenni. Egy idő után magamra kötöttem, többnyire a csípőmre, és csináltam a házimunkát, ő meg élvezte, hogy velem van és van mit nézni. Olyan 6 hónapos kora táján már sokszor nem is hagyta, hogy felvegyem, aztán a mászással végképp leszokott a kézbenlétről. Most másfél éves, teljesen jól eljátszik egyedül, de azért szereti, ha a látóterében vagyok.

Én úgy látom, a gyerek magától is elég motivált arra, hogy önállósodjon, fölöslegesnek tartom siettetni sírással járó szoktatással. Így visszanézve nagyon hamar elment az első pár hónap, ami nehezebb volt ebből a szempontból. Másodikkal nem tudom, mi lesz, azért reménykedem, hogy nyugodtabb gyerek lesz, mint az első.

sosem hagytam sírni a fiam, amikor annyi idős volt, mint a tied szintén mindig kézben akart lenni. volt hogy már együtt bőgtünk, mert ő kézben akart lenni én nekem meg már leszakadt a derekam, de fölvettem.

kb 1 héttel azelőtt hogy a 6 hónapot töltötte megtanult kúszni. azóta köszöni szépen nem kér a kézben levésből, megy és fölfedez. ne hagyd őt sírni, pici még, hamarosan kinyílik a világ neki és érdekesebb lesz felfedezni neki a lakást :)

Kedves 5. válaszoló!

Soha nem értem, mikor azt mondja, vagy írja valaki, hogy nem lesz tőle semmi baja. Miért? Te ezt honnan tudod? hány évesek a gyerekeid? 20? Beszélgettek sokat róla, hogy hogy érzik magukat, és tökéletesen kiegyensúlyozottak??? Kétlem... Max. néhány éves, és gondolom olyan jó gyerek, hogy csuda. Te meg villogsz vele, milyen jó anya vagy. Aztán majd kamaszkorában nézhetsz, vagy szerencsétlenebb esetben felnőttkorában már ugyan te nem fogod látni, hogy min megy végig, de ő át fogja élni...

Nyilván nem lesz "X" lába a gyereknek a sírni hagyástól, de csípőficama sem, sőt tüszös mandulagyulladása sem. De tudood nem is csak ilyen betegségek léteznek. De persze te biztos hülyeségnek gondolod a pszichológiát! Az ilyen emberek miatt nem mernek egy csomóan segítséghez fordulni, ha van valami lelki problémájuk. Mert a pszichológushoz járás egyenlő a hülyeséggel. Biztos te is tökéletesen egészséges vagy lelkileg, de akkor hogy tudtad sírni hagyni a gyerekeidet?? Egyűltalán nem véletlenül van bennünk ez az ösztön, hogy a síró babát fel akarjuk rögtön venni. Vagy te talán élvezettel hallgattad? Mert akkor mégnagyobb a baj...

Hát gratulálok, hogy lelki roncsokat nevelsz! Ráadásul kettőt is....