Mintha kicserélték volna a gyerekemet! Mit rontottam el?
Van egy másfél éves csemetém, aki az elmúlt 18 hónapban mintagyerek volt, a kezdetektől jól evett, 2 hónapos kora óta átaludta az éjszakát, sosem nyafizott semmiért, ölben sosem kellett ringatni, mindig jól eljátszott egyedül (nyilván foglalkoztam vele sokat, de külön nem igényelte, hogy reggeltől-estig ringassam vagy szórakoztassam), babakocsiban, etetőszékben jól elvolt. Az elmúlt 1 hónapban viszont teljesen felfordult az életünk, az éjszakákat nem alussza át, többször is kel, csak úgy játszani akar. Enni sem eszik már olyan jól, mindenért, de tényleg mindenért hisztizik, általában apróságok miatt a legjobban (nem abból kapja az innivalót amiből ő szeretné, másik kanalat adok neki, nem azt a könyvet veszem le a polcról amit ő kinézett, stb), földhöz veri magát, torkaszakadtából üvölt, csapkod, tombol. Sokszor engem is bánt, ha valamit megtiltok, akkor harap, karmol, holott tőlem és az apjától sem látott sosem ilyen agresszív viselkedést, soha nem ütöttük meg, nem azt látja, hogy ha valami nem úgy van, ahogy az ember akarja, akkor ütni-vágni kell.
Babakocsiban sincs meg, vásárolni lehetetlenség vele, egyszerűen nem értem mi történt.
Én szúrtam el valamit vagy ez életkori sajátosság? Tapasztalatokat, ötleteket várnék, mert kezdek kicsit kikészülni, részmunkaidőben dolgozom mellette, így nagyon kimerítőek a nappalok, és az éjszakák is ..
Üdvözlünk dackorszak megállóban. A vonat tovább indulás előtt egy hosszabb szünetet tart itt. Kérjük vegyék elő kötél idegeiket és az eddig megspórolt energiával jól takarékoskodjanak a következő egy-másfél évre. Adjanak hálát az égnek, hogy eddigi útjunk során a hasfájás, fogzás, szeparációs szorongás, alvási nehézségek megállóban nem kellett túl sokiidőt tölteniük.
Viccet félretéve nem rontottatok el semmit, most jön a hiszti, dackorszaka. Vannak nnagyon jó könyvek rá, hogy mit lehet tenni, de egyedül a türelem az, amire most nagyon szükségetek van. És tényleg adjatok hálát az égnek, hogy eddig mintagyerek volt, mert így kipihentek vagytok. Képzeljétek magatok azok helyzetében, ahol nem aludt az első perctől jól a.gyerek, nem szeret magában eljátszani stb. Ők mennyivel rosszabb helyzetben vannak, hiszen ekkorra már minden energiájuk, tartalékuk elfogy.
Szintén jelen. :)
19. hónapos, már legalább 3 hónapja tartanak a harcok nálunk is.
Sajnos mi vagyunk az a kategória, akiknek kijutott a hasfájás, 15 hónapig nem alvás éjszaka (sem), fogzás, durva szeparációs szorongás hullámok többször is. Képzelheted, mi hogyan érezzük magunkat. Hulla fáradtan, energiánk, türelmünk sokszor egyenlő a nullával. Ez van. Kitartás, nektek is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!