Budapest agglomerációjában élő anyukák, Ti nem érzitek azt, hogy tartózkodóak a babás, kisgyermekes anyukák?

Én meg épp az ellenkezőjét tapasztalom. Néha kicsit még soknak is érzem az anyukákat. :)

Én mostanában olyan "kötelező elvárásnak" érzem, hogyha anyuka vagy, akkor ismerkedni kell más anyukákkal. Pedig nem mindenki ilyen, és nem mindenki akar ismerkedni, attól még hogy otthon van a gyerekkel egy ideig. Én sem vagyok nagy ismerkedős. Persze köszönni szoktam, de alapvetően nem érzem szükségét, hogy más anyukákkal ismerkedjek. Vannak barátaim, az nekem elég. Persze próbálok kedves lenni, ha valaki ismerkedni akar, de néha furcsa, mert olyan tolakodó egyes anyuka. Neki is fel kellene ismernie, hogy nem mindenki vágyik a társaságára.

Én nem kint élek, hanem a kellős közepén, de itt senki nem beszél senkivel. Azonos arcok mennek el mellettem, mint a zombik, minden héten, a környéken. Egyszer odamentem segíteni valakinek, mert elejtett valamit, erre úgy nézett rám, mint ha kéregetnék, pedig babakocsit toltunk mind a ketten. Ennyire hideg, rideg, távolságtartó helyet még sosem láttam, pedig éltem már pár városban. Itt az életben nem tudod meg, ki lakik a szomszédban,és melyik anyuka milyen ember. Tojnak egymás fejére. Talán ha oviba kerülünk változik a dolog, mert "lesz dolgunk egymással", de hogy őszinte legyek, annyira nem várom. Nem hiszem, hogy rokonlelkekre lehet itt találni. Több anyukával is próbálkoztam már, volt, akivel még telefonszámot is cseréltünk és másfél éve nem tudunk összehozni egy közös babakocsitolást valamelyik délután. Egy idő után nekem is van önérzetem, nem futok senki után. Egyetlen nő volt, aki tapadt rám, barátkozni akart, de akkora különbség van közöttünk szókincsben és nem tudom szebben fogalmazni, de értelmi szintben, hogy nincs közös témánk. Azon kívül, hogy "á Józsi miket mondott a nemtudoménmilyen műsorban", ill. személyes kérdések, hogy mi mennyit keresünk és a nevünkön van-e a lakásunk, másról nem tudott beszélni, így őt meg én koptattam le. Ennyit a babával barátkozásról. :( Sajnos.

1 éves kisfiú anyukája

Azért teljesen más a helyzet egy kisebb faluban mint egy nagyobb településen, kisvárosban, nagyvárosban, esetleg a fővárosban, ott alapból nem szokás az mint egy kis faluban főleg 5-6 ezer fősben hogy mindenki köszön mindenkinek és beszélgetnek még ha csak látásból ismer akkor is. Mi a fővárostól 40 km-re lakunk egy faluban vagy is már nagyközségnek mondanám és itt sem elterjedt az hogy mindenki köszön mindenkinek meg hogy csak úgy leállunk beszélgetni menet közben itt mindenki siet valahova vagy fene tudja, persze ha játszótérre megyünk a gyerekkel vagy valami akkor sokkal nyitottabbak az emberek meg orvosi rendelőkben is. Innen nem messze van egy nagyobb város ott még ennyire sem jellemző ez, mert ugye itt nem ismeri őt igazán akkor minek beszélgessen vele. Persze megesik hogy el lehet lenni másokkal meg ismerkedni nem vitás, csak nem ez a jellemző errefelé mert mégis más világ ez.

Alföldön pl ahol én felnőttem ott az volt a normális amit te mondtál mindenki köszönt mindenkinek, mindenki ismert mindenkit ha más nem csak látásból és mindenkivel lehetett beszélgetni. Nálam ez így működött én 16 éves koromig éltem faluban de költöznünk kellett munkavállalás miatt 200 km-re költöztünk el ide Esztergom mellé és itt teljesen más világ volt, a helyemet sem találtam, teljesen más mentalitás meg minden, pedig kedves kisvárosban voltunk a szomszédok például nagyon kedvesek voltak és mesélték hogy jó hely csak nincs az a megszokott gondolkozás mint egy falusi életben. Mert innen nem messze van több falu és kisebb település ott sem igazán jellemző ez a fajta gondolkodás mód mert azokon a területeken is csak laknak az emberek tehát aludni járnak haza és ennyi, ők onnan végül a városokba járnak iskolába, dolgozni azokba a falvakba sok fiatal lakik ugyan de hétköznap iskola, munkaidőbe a fiatalok eltűnnek és csak az idősek maradnak.

Szóval nincs ezzel baj, te más "világban" élsz ott ez a módi, erre felé meg ez.

Én 2 évig éltem Bp-n. Ott mindig köszöntek az anyukák a játszótereken és beszélgettek is pár szót. Illetve ha onnan ismerős arccal találkoztunk játszón kívül, ott is olt köszönés.

Nem rég költöztünk vissza Pécsre. Na, itt senki nem köszön, még csak a másikra sem néz.