Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Túlzás, ha nagyon-nagyon...

Túlzás, ha nagyon-nagyon imádom a kisbabámat? Más is van így ezzel?

Figyelt kérdés
A gondolattól is megőrülök, hogy nemsokára (másfél évesen) mennie kell bölcsibe kisfiamnak, és már remeg a gyomrom, ha belegondolok, hogy nélküle kell lennem x órákat. Hogy fogok így dolgozni?? Eddig csak néha bevásárolni voltunk nélküle, addig az anyós vigyázott rá, de akkor is minden gondolatom a kisfiam körül forgott. Annyira szeretem őt, hogy már szintem mindig csak vele akarok lenni és fáj a szívem, hogy idegen gyerekek és nevelők lesznek vele egész nap!! Mi lesz vele és velem?
2010. jan. 26. 12:45
 1/9 anonim ***** válasza:
73%

Természetes, hogy így érzel, ideálisabb lenne, ha 3 évesen menne oviba, addig veled lenne. Olyan jó sehol nem lesz neki, mint veled. De azért meg fogja szokni.

Még én is puhítom a férjemet, hogy maradhassak otthon 3 évig, ne kettőig. Mostani babámmal még megtehetném, következővel már nem.

2010. jan. 26. 12:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:
Igen, szerintem sokan vagyunk így ezzel... nekem ugyan még csak 8 hónapos a babám, de már most összeszorul a gyomrom, hogy alig másfél év múlva bölcsibe kell adnom, idegenekre bíznom. Olyan gyorsan elszaladtak ezek az első hónapok, én is rajongom a fiamért, szerelmes vagyok bele teljesen :) :) Párom már dilisnek tart...
2010. jan. 26. 12:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:

Én ugyanígy vagyok a kislányommal. Előre tudok parázni, vajon tudnak-e rá vigyázni, annyit törődni, foglalkozni mint én. Nagyon érzékeny, ragaszkodó és rettegek mi lesz pedig 8 hós.

Nálunk apa is szerelmes a kis hercegnőjébe :)

2010. jan. 26. 12:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:
0%
IGEN!!!!Szerelmesek vagyunk a kislányunkba párommal.5 hós.Én 3 évig maradok vele itthon,de az oviba adás meg fog viselni lelkileg nagyon,még sokára lesz,úgyhogy bele sem gondolok,mert már össze is szorult a szívem.Megértelek titeket.
2010. jan. 26. 12:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
83%

Nem kell aggódnod. Egy idő után eltűnik.

Átveszi a helyét a hisztérikus rajongás. :)


Komoly:

Meg fogod szokni, hogy nélküle is van élet. Lassan.

Neki mg kell a bölcsi, ovi, suli, hogy Ember legyen belőle.


2010. jan. 26. 13:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:
Gondolom te sem azért adod bölcsibe, mert unatkozol otthon...ha adnod kell, nem tudsz mást tenni, nyugodj meg, ügyes lesz, ellesz nélküled és te is nélküle. Majd alakul.
2010. jan. 26. 13:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat, jó hogy mások is éreznek így, akkor tehát nem vagyok tök dilis. Érdekes, mert terhesség alatt nem annyira érezte ezt a ragaszkodás, persze, akkor még a pociban volt. Most lesz 17 hónapos, annyira szeretem és féltem "kiengedni" ebbe a zavaros, romlott, zord világba, ahol olyan hamar elromlanak...Már csak néhány hetem van vele, kettesben, együtt...Tök kivagyok!
2010. jan. 26. 14:18
 8/9 anonim ***** válasza:
Igen... Egyrészt te is bezárkózol, pedig másból is áll a világ aztán majd bajok lesznek akkor is ha felnő. Másrészt így jó eséllyel lesz elkényeztetet hisztis gyereked aki azt hiszi ő a világ közepe. Mert ha imádsz valakit akkor nem látod a hibáit, a rosszaságait. Ez pedig rossz neked is, a gyereknek is meg a családnak is... Én jobban szeretem a hagyományos családmodellt: anya-apa és gyerekek, nem a mostani divatot ahol anya +láv gyerek és ott valahol hátul apa. Szerintem a férjedbe kell szerelmesnek lenni. Ez a normális. Szeretni kell a gyereket, de szerintem neki is könnyebb úgy élni hogy természetes dolognak tekintik nem a világmindenségnek, imádni is kell de azért ésszel.
2010. jan. 26. 20:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 A kérdező kommentje:

Utolsó válaszolónak:

Igaz, bezárkózom egy kicsit, itt vidéken...sok lehetőségem nincs, a sétálgatáson kívül. DE! Ez nem jelenti azt, hogy elkényeztetem, vagy nem nevelem jól a gyermekem. Azért van itthon "atyai" szigor és én is odaszólok, vagy ha kell odacsapok, ha muszály. Szó sincs ilyesmiről. Nem ez volt a kérdésem fő mondanivalója. Hanem az, hogy mint kezdő anyuka vagyok, és érdeklődtem, hogy más is érez-e hasonlóan gyermeke iránt, illetve kíváncsi vagyok a véleményükre, ki hogyan teszi túl magát ezeken a nehézségeken (bölcsi, munkahely stb.), amikor el kell szakadni a babánktól. Kicsit félreértelmeztél!!! De nem baj, ez is egy vélemény, tőled!

2010. jan. 28. 14:52

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!