Ezekután mit tegyek éjszaka?

Én járkáltam hozzá és visszaaltattam. Magam mellé csak párszor vettem, de már kiskorától kezdve úgy alszik, hogy kirúgja a bordám, úgyhogy nem igazán volt úgy nyugodt éjszakánk.

De mindig megnyugtattam és visszaaludt. Lehet fárasztóbb ez mint ha magam mellé venném, de nálunk ez vált be.

Sírni nem hagytam volna az éjszaka közepén. Az olyan ijesztő lett volna szegénynek szerintem.

1 éves a lányom és ugyanez van. Frlkelt volt mikor fél óránként.

Magam mellé vettem és aludt reggelig. Persze volt mikor megébredt ott is de megsimiztem és visza is aludt.

Én a fogzásra gondoltam.

Ma volt olyan éjszakánk h egész éjjel aludt. Pedig hónapokig felkelt.

Sírni biztos nem hagynám.

Szeparációs szorongás, nálunk az jött be hogy apa ment vissza altatni, pár hét alatt megszűnt a gyakori kelés, kb 3-4 nap után már javult a helyzet.

Én semmiképp nem altatnám magunk között (lehet hogy ezért le leszek pontozva de én ezt soha nem tartottam jó megoldásnak), a sírni hagyást sem erőltetném, nálunk nem is jött be, igaz csak egyszer próbáltam de nem bírtam. Kettő barátnőmnek is bejött, a védőnőjük ajánlotta nekik is.

Sose voltam együtt alvás párti... aztán, amikor hasonlóan kezdett viselkedni a babám a fogzás miatt, akkor hozzászoktam, hogy az első/második (ahogy bírom :) ) ébredésnél ott maradok nála és a szobájában lévő ágyon alszunk ketten.

Nna azóta mindketten kiegyensúlyozottak, kipihentek és boldogok vagyunk... innentől fogva, akárhogyis, de enegem valahogy nem tud érdekelni az, hogy ezzel elrontom-e a gyereket. Magunkhoz nem szoktatom, aludjon szépen a saját szobájában, de az egyedül alvás szerintem nem ér annyit, hogy fél óránként átrohangáljak hozzá és kikészüljek, vagy 3 napig hallgassam ahogy bömböl és mindketten kikészüljünk...

Szia

Nálunk ugyan ez a helyzet. Kislányom 6 hónapos koráig a kiságyban aludt, este 8-tól reggel 7-ig. Egyedül aludt el, fürdés és vacsora után szinte semmi dolgom nem volt vele. Elaltatta magát. 6 hónapos kora óta nálunk is borult minden. Volt, hogy óránként kelt, sírt, én sem tudtam mi a baj. Jöttek/jönnek a fogai, sorban a 8. meg nála is beindult a mozgásfejlődés, meg a szeparációs szorongás is felütötte a fejét. Nagyon rám van gyógyulva, sír mindenkinél, pedig a nagyszülőkkel is napi kapcsolatban van. Senki nem jó neki csak én. Én jó egy hónapig bírtam, hogy folyamatosan fölkeltem hozzá, vissza altattam, visszaraktam a kiságyba, de kimerültem. Most kb. 2 hete úgy telnek az éjszakák, hogy elalszik a mellemen, beteszem a kiságyba, és mikor megébred, akkor jön mellém a nagyágyba, és alszunk reggelig. (Ketten alszunk, mert a férjem külföldön dolgozik.) Én is elhatároztam, mikor még csak vártam a lányomat, hogy nem szoktatom magunk közé, most viszont úgy vagyok vele, ha neki ez kell a nyugodt alváshoz, akkor én nem leszek akadálya. Nincs is annál jobb, mint mikor reggel kipihenve, jókedvűen melletted ébred a gyermeked, és egy nagy mosoly a jutalmad :-) Legalábbis nekem ez a véleményem. Mondom, én sem így akartam, de így alakult. Sírni hagyni a világ minden kincséért sem hagynám. Olyan kicsi még. Csak rám számíthat, és én próbálok mindent úgy csinálni, ahogy neki a legjobb. Több kevesebb sikerrel. Szerintem vedd magad mellé, egyszer le fog róla szokni :-)