Hogyan őrzitek meg a nyugalmatokat?

Én is egyedül nevelem 22 hónapos lányomat. Amikor már úgy érzem, hogy elegem lehet abból, hogy állandóan szétpakol, amit már összeraktam, akkor leülök vele a szőnyegre és előveszünk egy könyvet vagy szinezőt. Picit Ő is lenyugszik, én is pihenek.

Nevettetem, csiklandozom és akkor én is újra feltöltődöm. Semmiféleképpen nem kiabálnék vele, nem is ütném meg.

Mi közösen készitjük az ebédet. Ő is segit pl. a krumplit, répát, almát pucolni. Ő teszi bele a tálba. Együtt mosogatunk. Ő az etetőszékben ül, könyékig vizes, de megtanulja, hogy nem szabad pancsolni.

A gáztűzhelyen begyújtom a gázt, megmagyarázom, hogy az meleg és fájni fog a kezed. A sütőajtót megfogta, rájött, hogy az forró, azóta nem nyúl hozzá.

A hűtőajtót kinyitja a villanyt kapcsolgatja, eltekeri a hőszabályzót, a mosógépet napjába többször elkapcsolja. A tv-távirányitót nyomkodja, a cd- lejátszó már nem érdekli.

Engedj meg neki mindent. Ne mond azt, hogy nem szabad. Magyarázd meg, hogy miért nem?

Párszor el kellett nekem is mondani, de mostanság már nem érdekli ilyesmi.

szia,

ha valamit meg akarsz neki komyolan tiltani, az a módja, hogy elveszed tőle vagy elviszed onnan, és ezt mindig, sose legyen alkalom, hogy valamit amit nem szabad egyszer igen, mert onanantól fújhatod. vsz üvölteni fog, de ne törődj vele, hanem tereld el a figyelmét. meg fogja hamar tanulni. én a lehető legkevesebb dolgot tiltom meg a kislányomnak, de amit nem szabad, azt nem szabad. ő már a földön veri magát vagy a fejét veri dolgokhoz néha, de nem törődöm vele, elmondom neki, szép szelíden, hogy NEM SZABAd, tudod, ezért meg azért, és adok neki mást, ha nem kell neki, és tovább üvölt, úgy is jó, majd abbahagyja. amikor nem hagyja abba, az azért van, mert már fáradt, akkor meg elmegyünk lefeküdni. ő már 13 hós, és sok mindent megért, nagyon sokat számít 3 hónap is ilyenkor. én igyekszem nem kiabálni vele, mert az tapasztalatból tudom nála csak olaj a tűzre. olyankor komolyan elkeseredik, mert amúgy mindig nyugodtan szeretettel beszélek vele, sokat játszunk, ölelkőzünk stb. szóval azt már csak azért is kerülöm, mert nem válik be. de hát persze emberek vagyunk, néha szakad a cérna. az rossz, olyankor mindig bocsánatot kérek tőle, megölelem, megpuszilom, és elmondom neki, hogy most csúnya voltam, mert kiabáltam, legközelebb nem fogok, de ő akkor sem teheti, amit épp tett. aztán szent a béke. :)

Sajnos nagyon nehezen tudom megőrizni a nyugalmam :( Sőt, sokszor nem is megy :( Sajnos nálunk családi dolog, mindeni ideges, lobbanékony természet :( Én is. :( Féltem is sokáig e miatt babát vállalni.

Engem azzal hoz ki a sodromból, amikor látszólag minden ok nélkül megy a hiszti a nyűglődés. :( Amikor mindezt evés közben művel :( Na olyankor robbanok :( Vagy amikor mondjuk neki csinálom az ebédet és közben olyan visítást, üvöltést rendez mintha gyilkolnák, közben semmi baja... szörnyű tud lenni. Ennek persze biztos az is oka, hogy kevés a segítségem, le vagyok terhelve, nem tudok kimozdulni és nehezen viselem a bezártságot. Szégyellem magam, hogy néha ilyen ideges leszek, esetleg rákiabálok a gyerekre :(

8 hónapos baba anyuja