Neked vannak olyan anyuka ismerőseid, akik túlszépítik az anyaságot?

Több ismerősöm is mostanában vállalt gyereket, ahogy én is. Egy részüknél eléggé meglepődtem, mert a karakteres, határozott nőkből felnőttekkel is gügyögő, tejci/lábacska/kakika típusú anyuka lett. Ráadásul közülük néhányan kollégák és a céges köremailre dobnak fel "sokat eszizünk, szundizunk, kakikálunk" típusú körleveleket.

A többi kolléga meg udvariasságból mosolyogva forgatja a szemét.

Mivel emlékszem, hogy gyermektelenként mennyire elborzasztottak az ilyen elmosódott énhatárok, odafigyeltem, hogy ne csússzak át ilyenbe. A baba széklete és evési szokásai a szűk családnak érdekesek, nem a tág ismerősi körnek. Igen, a férjemnek elmesélem, hogy mi volt a pelenkában, de a látogatóba érkező kollégáknak nem. Őket az érdekli, hogy mennyit vigyorog, vagy mit tud már (főleg gyermektelenek annyira nincsenek képben a fejlődési szakaszokkal), esetleg játszanak vele.

Ha valaki kézbe veszi és beleereszt egy sorozatot az ölébe, azzal én se tudok mit kezdeni, de ha látom rajtuk, hogy kínos, akkor visszaveszem, amíg kilevegőzteti a hátsóját.

De az egyik exfőnököm (őt kirúgták, én meg munkahelyet váltottam már azóta) teljesen belegajdult a gyerekébe. Szerintem ő valamit kompenzál a folyamatos, túlzó dicsekvéssel. Már fel tud menni a lépcsőn (15 kép FB-on a lépcsőn mászó gyerekről), most teljesen egyedül kockatornyot épített (alaposan dokumentálva), emellé elég gusztustalan stílusban pécéz ki magának más anyukákat az ismeretségi köréből és írja le részletesen, hogy ő miben, miért és mennyivel jobb náluk. Emiatt gondolom, hogy kompenzál, de nagyon.

Nekem illúzióim nem voltak a gyerekvállalással kapcsolatban. Elég reális képem volt, szerencsére rokonságban nem szépítettek és nem is dramatizáltak. A gyerekkel malacunk is lett, sokat alszik, jól eszik, az idő túlnyomó részében vigyorog. A horrorisztikus epizódokat szerencsésen megúsztuk, kb hat hetes kora óta éjjel kelni se kell hozzá. De tudom, hogy nem mindenki ilyen mázlista.