Hogyan barátkozzak meg azzal, hogy nem olyan anya vagyok, mint ahogy azt elképzeltem?
Nagyon vártam a kislányomat, aki lassan egy éves. Minden téren próbáltam felkészülni az anyaságra, de úgy érzem, hogy nem olyan anya vagyok, mint amilyennek elképzeltem.
Korábban azt gondoltam, hogy milyen jól fog nekem ez menni, amikor azt mondták, hogy nem könnyű, abból indultam ki két munkahelyem volt előtte, látástól mikulásig dolgoztam, fizikai és szellemi munkát is, mellette sportolni is volt erőm. Türelmes, energikus és vidám voltam. Azt gondoltam, hogy minden tulajdonságom megvan ahhoz, hogy jó anya legyek.
Aztán megszületett és jött a fekete leves, nemalvások, sok nyiszinyöszi, és én azóta is türelmetlen vagyok és energiátlan. Annak ellenére, hogy már sokkal jobbak az éjszakák és jobban le lehet kötni a figyelmét.
Segítségem csak a férjem, járunk sokféle programra, igyekszem aludni, jókat enni, vitaminokat is szedek.
Úgy érze, hogy nem testi, hormonális oka van ennek. Hanem én nem vagyok az tipikus anya típus képességeimet tekintve. Csalódott vagyok, csalódtam magamban, terveztük gyorsan a következőt, de most úgy érzem, hogy ez lehetetlen még jó pár évig. Nem szeretném magamat teljesen kikészíteni.
Nem akartam tökéletes lenni, csak elég jó. Szerintem a gyerekem elégedett velem, csak én nem vagyok boldog, mert hamar elfáradnak az idegeim benne (meg hát a babám se az eszik, alszik típus...sőőőt)
Érzett így valaki? Fogom magamat valaha jobb anyának érezni? Leszek elégedettebb a képességeimmel? Fogok több gyereket bírni?
válasza: válasza:Túl magasra tetted a mércét, ennyi.
Én anno "ahogy esik, úgy puffan" alapon vágtam bele. Nem gondolkoztam előre, alapcél az volt, hogy ha este még életben van, aznap jó munkát végeztem. Így sokkal lazábban, kevésbé rágörcsölve csináltam.
válasza: válasza:Nekem 1 évembe telt feldolgozni ezt a szitut, hogy közel sem vagyok olyan jó anya mint azt gondoltam volna...
Amíg meg nem született a kisfiúnk, egészen más kép volt bennem az anyasággal és a kisbaba körüli élettel kapcsolatban. Most meg mást sem csinálok csak főzök, mosok, takarítok, pakolok, idegeskedem az anyagiak miatt, ezek mellett keveset foglalkozom a kisfiammal, vagyis én így gondolom hogy többet is foglalkozhatnék vele és egyáltalán nem így gondoltam én ezt szülés előtt.
Én nagyon próbálkozom jobb lenni, de el kell fogadnom azt ami van, a képességeimhez mérten igyekszem teljesíteni, vannak nálam ezerszer jobb anyák is az tutti.
Szerintem normális hogy jobban akarunk lenni, de el kell fogadnunk azt is ami van, különben évekig örlődhetünk és ennek nincs semmi értelme.
válasza: válasza:Nagyon rágörcsöltél, ennyi. Nem szabad, attól csak rosszabb lesz.
Légy spontán, intuitív, szrd. le - képletesen - az egészet.
Én bébiszitteltem fél évestől egy éves koráig egy lánykát, semmi baj nem volt. Nem voltak elvárásaim magam felé, a lényeg, hogy ő jól érezze magát. Nagyon lazán álltam hozzá (persze nem hanyagul), játszottam vele, ha nem akart enni nem evett, ha épp nem volt álmos nem kínoztam kötelező altatással...
Valahogy úgy voltam vele, mint a kettes válaszoló: ha estig max. 1-2 nyüszivel kibírjuk, jó napot fogok zárni. És általában simán kibírtuk, rengeteget nevetett, sírni csak 5-10 perceket (alvá-kajcsi okán)...
Igen, én is úgy érzem, hogy rágörcsöltem, befeszültem :(
A szomszéd lány kevesebb iskolával és elvárással sokkal lazábban veszi a dolgot és nagyon irigylem érte.
Nekem már akkor feszülnek az idegeim, ha elkezd nyöszörögni, sírni, pedig tudom, hogy a mindennapok természetes része a nehezebb napok..
Sokat gondolkodom, hogy altassam-ne, együnk-ne, mikor mi a baja.. Persze ezzel sok minden orvosolható, de ugyanakkor pedig mindig bennem van egy frusztráció, hogy jó legyen neki.
Ez már születése óta így van, már az első hetekben, mikor még volt segítségem és mondták h menjek el aludni, füldugóval kellett aludnom..
És ennek az a vége, hogy egy frusztrált, idegileg szellemileg testileg lefáradt anya vagyok :(
Azért hozzáteszem, hogy a gyerek sem egyszerű, ha családozunk is mindig leköt minimum egy embert, mentségemre szóljon :)
Éjjel mikor nem hagy aludni, van hogy olyat káromkodok..
Régi szememmel nézve olyan kicsinyes dolgok ezek, most meg ezek a mindennapok mókuskereke..
Arra vágyom, hogy összhang legyen, munka, gyerek, saját magamra szánt idő, párommal együtt töltött idő, ez még minimum 1-2 év
válasza: válasza:Mi újság veled-veletek? Javult már a helyzet?
Én is úgy érzem, hogy nem vagyok olyan szuper anya, mint szeretnék, nekem 4.5 éves múlt az első és 5 hós lesz ma holnap a 2. Sok dolgot megbánok, pl lekiabálom a fejét, ha már sokadjára elmondva nem fogad szót stb. De próbálok odafigyelni ezekre és visszafogni magam, türelmesebb lenni, nem azt mondani állandóan, hog most nem érek rá játszani. Most különösen oda kell figyelnem, mert most jött a kistesó.
Szerintem senki sem tökéletes, de mindenki megpróbálja jól csinálni. Azért az valamennyire csak lejön a gyerekeknek...ha más nem akkor, mikor felnőnek és lesz sajátjuk, hogy hú, hát ez nem is olyan könnyű:D
Anyának és apának lenni a legnehezebb dolog a világon és nem lehet összehasonlítani egy 12 órás fizikai műszakkal és egy 8 órás agyi melóval, mert ez egy 24/7 -es fizikai, agyi, lelki meló..sokkal, de sokkal nehezebb:D A melóban lerakod a tollat az íróasztalra, betolod a széket és hazamész és csak holnap kezdődik előről a meló, de az anyaságnál nincs 5 perces szünet se:D Na jó, néha van, mikor elmész 2 havonta fodrászhoz, és évi 3x vacsorázni-én még annyiszor se, mert külföldön élek, nincs nagyi, csak én vagyok, a férjem és a két gyerek....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!