Mennyire veszi el az élettereteket és uralja a lakást a babátok/kisgyereketek?

Attól, hogy valakinek gyermeke van, még élhet rendezett, normális körülmények között.

A 36 négyzetméteres kis garzont nehéz 4 embernek úgy beosztani és rendben tartani, hogy az ne tűnjön zsúfoltnak.

Az első lakásom volt kb. ekkora, egyedül (nem gyerekkel), fiatalon éltem ott és bizony figyelni kellett, hogy mindennek meg legyen a helye, mert szerintem alapszabály, hogy kis helyen jobban látszik a szétpakolás is.

Ma már egyedül élek az ovis fiammal lényegsen nagyobb térben. Van külön szobája, nekem is, vannak közös terek is, meg olyan is, amit jórészt én használok (pl. gardrób stb.)- kényelmesen elférünk.

Természetesen nem érzem kitúrva magam a közös otthonunkból, a hálószobámba pl. nincsenek játékok, ott legfeljebb reggel szoktunk hancúrozni hétvégén, ha felkelt és átjön- de ágyon ugrálás, bútorok vagy falak firkálása meg ilyen rémségek nincsenek és nem is voltak.

Ahol a drága bútorok vannak összefirkálva, az szerintem nem a gyerekek "hibája", hanem a szülő kevésbé következetes vagy egyszerűen könnyebb nem foglalkozni a gyerekkel, amíg csendben van.

Sokat számít a jól rendszerezett pakolás (egy beépített szekrény rengeteg mindent képes elnyelni, jó ötleg a tárolódoboz, a padnak is használható tároló, az ágy alatti tároló, a legóknak, egyéb apróságoknak a műanyagdobozok, a ceruzáknak akár még a fém tápszeres doboz is kidekorálva stb.

Nálunk alapszabály, hogy amit előszed játszani, azt el is kell pakolni, legkésőbb a nap végén (kivétel pl. egy nagyobb munkával felépített vasúti sínrendszer vagy hasonló, de azt ki lehet kerülni), illetve 3-4 típusú játéknál több ne legyen elől egyszerre (lehet pl. 20 darab kisautó is- de az, hogy csatatér a lakás, az ne legyen- olyan nincs, hogy egy kisgyerek egyszerre 30-40-50-60 négyzetméteren és 50 darab dologgal játszik egyszerre!)

A falfirkálás és matricázás bevallom, engem borzasztóan idegesítene, ebből nem is volt eddig gondunk- van saját kisasztala a kisfiamnak, korábban volt kis mágneses rajztábla, most pedig csíptetős papírtartó, mellette kis kartonládika a műveknek, egy helyen a kreatív eszközök- itt lehet gyurmázni, rajzolni, gyerekollóval kivágni, festeni stb.- nem a falra meg a textilekre. Az első perctől fogva ez a szokás, neki ez a normális.

Ismerek egyébként én is ilyen családot- ott azt hiszem a ráhagyó nevelés miatt vannak ilyen csatatér állapotok, amiket írsz, kérdező.

Ott a kislány a saját szobájában azt csinál, amit akar (!)- ovis. Így vígan gyurmát dobál a falra, plafonra, betörheti a szobája ajtajának üvegét, szétugrálhatja az ágyát és a matracát (ovis, de ez már kb. a 4. ágya, mert egyszerűen tönkreteszi)- kidobálhatja az üveggolyókat az ablakon át az utcára- széttépheti a könyveket stb.

A közös helyiségekben is húzkodhatja a mosogatószivacsot a földön, szétdobálhatja a wc-ben a könyhai eszközöket, beleönthet a mosogatógépbe homokot- én nem tudom azt megérteni, hogy ez miért jó és milyen képességeit fejleszti ez a fajta lesz..rom viselkedés, amit az én fiam nem tud :)

A fürdőszobában nálunk is vannak gyerekjátékok- fürdősek- egy egész kosárnyi. Normálisan el van pakolva, amikor nem fürdik a kisfiam- így nem hiszem, hogy ne lenne esztétikus, hiszen ő is ebben az otthonban él :)

Sőt, még fürdőkrétával rajzolhat is a csempére, kádra (ezt pedig fürdés után le is töröljük nyom nélkül)- nincs baj a játékokkal, a tömérdek játékkal sincs, ha van helyük és idejük, amikor normálisan lehet használni őket.

Ugyanígy szép, tiszta, igényes konyhám van- de a konyhapult végén van egy kis műanyag konyha is teljes felszereléssel, mellette kis kosárban sok műanyag "főznivaló"- a kisfiam imádja, így szoktunk "együtt is tevékenykedni- ő a játékkonyhában, én az igaziban (még takarítunk is:)- ez miért lenne baj? A hangsúly szerintem a rendezettségen és tisztaságon van.

Nem szoktam szégyenkezni, ha vendégek jönnek hozzánk, mégis örömmel tud játszani a kisfiam a holmijaival.

A rongálást nem tűröm, én magam sem teszem.

Én mindjárt azzal kezdeném, hogy nem mindegy mekkora lakásban él az ember...

Egy ilyen pici lakásban nem nehéz elérni ezt az állapotot. Mi 90nm-en élünk hamarosan két gyerekkel, minden helységben előfordul játék de én figyelek arra hogy esténként össze legyen pakolva, a nappaliban és az előszobában (ahol megfordulhat idegen is) rend legyen, a hálószobánkban is összepakolok szinte minden este hogy éjszaka ne a gyerek játékain kelljen átesnem. Van hogy a konyhapadló is tele van játékkal mert mindent odahord a kisfiam, de estefelé ott is összepakolunk.

Matricázást és firkát a saját szobájában sem engedek, igaz még nincs is abban a korban (19 hónapos), ha matricázni akar majd kap egy könyvet, oda ragasztgathat, vagy kap egy fa lapot, de szekrényre és falra nem ragasztgatunk.

Én nem engedném, hogy ennyire ránk nőjenek a gyerekek, de mint írtam, biztos nem mindegy hogy hány nm-en kell megoldani a rendet.

Pl nekünk van 20nm-es teraszunk, a babakocsi-kismotor-talicska és társai ott vannak kint, nem kell bent tárolnunk. Nekünk ebből a szempontból lényegesen könnyebb dolgunk van.

Nálunk ez úgy van, hogy az én szobámban nincsenek az ő cuccai, ahogy az ő szobájában sincsenek az enyémek. :)

A nappali közös, ott neki van egy kis sarka, asztallal, székekkel, a tv szekrényen van egy polca, ahol a rajzolós dolgai vannak. Éppen ezért a szobájában pl nincs festés, gyurmázás, ragasztás. Az csak kint, az asztalnál. Persze kihoz a szobájából játékokat, de vissza is viszi, nem tárolja a nappaliban.

A szobájában csak az egyik szekrény ajtajának a belső felére matricázhat, oda viszont nyugodtan.

A fürdőben a kád mellett van egy doboz, abban vannak a játékai. Mondjuk ott előfordul, hogy ott marad pár póni a kád szélén. :)

A falra sosem firkált, meg sehova máshova.

3,5 éves a kislányom